Szigeti József: A „hitvány vasműves“ tudománya

Bár élete mélypontján kísértette a gondolat, nem követte azokat, akik elhagyták hazájukat, „ha életben maradtak is, bényeli őket az idegen föld, és édes hazájuknak csak hírét hallják nagy zokogva.” Kétkezi dolgozó most írta le először az „édes haza” kifejezést...

Selinger Sándor: Einstein – erkölcs és életmű

Einstein világszemléletének valóságához akkor járunk legközelebb, ha azt mondjuk: Einstein, aki nem filozófus, hanem polgári társadalomban élő fizikus volt, nem rendelkezett egységes és filozófiai szempontból is végiggondolt világszemlélettel.

Szász János: Nélkülük, de értük

Makacs hűségünk ezerszer is visszapergeti az elmúlt időt, a pillanatot, amikor meghaltak, amikor megölték őket, s keresi és meg is találja az ösvényt, amelyen a szerencse angyala kimenekíthette volna őket a halál országútjairól.

Huszár Vilmos: Önmagán gondolkodó forradalom

Napjainkban szinte túl könnyedén vesszük tudomásul, hogy a világ tudósainak egynegyede abban az országban él, amely 1923-ban a tanítók kenyéradagjának felemelésével akarta meggyorsítani az alfabetizációt.

Puskás Attila: Hermafroditizmus az állatvilágban

Az embernél előforduló interszexualitást genetikailag 1959-ben sikerült értékelni, amikor is két angol tudós (Jakobs és Strong) az ember kromoszómaállományában mutatkozó többletkromoszómát (tehát 47 a normális 46 helyett) káros mutációnak tekintette...

Vita Zsigmond: A régiek borai

Az idők folyamán egyre szaporodnak a megtört színű és a savanyú, ihatatlan borok jelzői: ma is ismerik a karcost, a farkasszőrű bort, a háromemberes bort (amelyet csak úgy lehet meginni, ha két ember lefog egy harmadikat és beletölti a bort).

Szilágyi Júlia: Egy magatartás természetrajza

Ha még vannak bolygónkon gazdák, gyakorlatias gondolkodású, szép vagy hasznos kizáró alternatíváját nem ismerő gazdák – hát Veress Zoltán feltétlenül közéjük tartozik. És ha vannak álmodozók még – az előbbinél is ritkább emberfajta – Veress Zoltán bizony az.

Rácz Győző: A forradalom etikája

Van ugyanis a forradalmak etikájában éppúgy, mint az előbb említett kategóriákban valami állandó, valami, ami nem az emberrel kapcsolatos tartalmak lényege, hanem magához az emberi lényeghez tartozik.

Bodor Pál: A képernyőn innen és túl

A televízió bizonyos értelemben a rádió és a film fattyúja. Még szervezetileg is a rádió törzsére oltott filmből sarjadt ki világszerte – noha első sugárzásaikor még nem volt képes a világ igényes képanyagát továbbítani, hanem csak ábrákat, majd a szpíker arcát közvetítette.