A HÉT50

1943. február 2-án ért véget a sztálingrádi csata, a második világháború sorsdöntő eseménye. A szovjet hadsereg 91 ezer katonát és tisztet ejtett foglyul, köztük a 6. német hadsereg főparancsnokát, Friedrich von Paulus feldmarsallt. A kémelhárító szolgálat, az Abwehr, megkísérelte elrablását.

Végigtekintek a termen; úgy érzem, egyetlen nagy könyvet látok, amelynek minden egyes szava, sora, részlete a többihez méretik, csakis azzal együtt lehet igaz, a teljességben. Olyan teljességben, amely szüntelen belső párbeszédben gazdagodva és rostálva immár évszázadok óta újrakezdődik és átiratik

Ha igaz az, hogy mindazoknak a fizikusoknak, akik valaha éltek, a kilencven százaléka ma is él, úgy megfordítva, igen valószínű, hogy a fizikatörténet irodalmának kilencven százaléka azok munkájával foglalkozik, akik már meghaltak.

Vagy mégis jobb így, hogy „alakulásában“ állt elénk? Kétségtelen, hogy csak későbbi versei, kötetei dönthetik el, amelyektől ugyanazt várjuk, amit a kamaszversektől kaptunk; az egyszerűséget, a dísz-mögöttit. Ahol: „asztallá vedlik az asztal“, és ahol „üldögélünk a vers mögött“...

Egy ballada széljegyzetének ürügyén mondja el, hogy már béke van, de a háború szelleme még ott kísért a mezők felett, az emberek pedig elhatározzák, hogy a szélrózsa minden irányába útnak indított juhnyájakkal aknátlanítanak (áldozattal békítik ki a haragvó istent), miáltal is a juhok feláldozása megváltja az emberi életeket.

Történelmileg visszapillantva Marin Preda számára a fasizmus – a téboly – erkölcsi kérdés, s ez az erkölcsi hozzáállás, mely mentes minden moralizálástól, biztosítja számára az ésszerűséget, amivel idegesebb és babonásabb kor- és kartársai nem rendelkeznek.

A komplex jellegű geológiai mozgás által a kőzetekben (rétegekben) létrehozott törések, repedések lehetnek makroszkopikusok vagy kizárólag műszerekkel érzékelhetők. A mikrostruktúra vizsgálata és az abban rejlő törvényszerűségek felfedése egyáltalán nem öncélú folyamat...

Jogosan állapították meg Gauss életrajzírói, hogy a göttingai egyetemre nem annyira ismereteinek gyarapítása kedvéért iratkozott be, hanem inkább azért, hogy az egyetemi élet szabad légkörében zavartalanul folytathassa már a középiskola padjaiban elkezdett önálló kutatásait.

Bolyai Farkas azok közé a matematikusok közé tartozott, akik nem arra törekszenek, hogy új eredményekkel gazdagítsák tudományukat, hanem inkább arra helyezik a súlyt, hogy a már meglevő eredményeket szilárdabb alapra állítsák.

A matematikát még alig igénylő társadalom képe nélkül az úttörők, a Bolyai Farkasok hétköznapi hősiessége sem nyilvánvaló. A reménytelennek látszó ügy vállalása teszi hősiessé, ez a fajta vállalás az, ami erkölcsi üzenetként szól az utókorhoz.