A HÉT50

Az USA-beli National Academy of Sciences felhívást intézett a tudósokhoz, amelyben kéri, hogy időlegesen függesszék fel a „genetikai mérnökségi“ kutatásokat. Az érvelés: fennáll a veszély, hogy az emberiség olyan baktériumokkal fertőződjék meg, amelyek előre nem látható biológiai sajátságú hibrid DNS-molekulákat tartalmaznak.

És egyáltalán, miféle élet ez, amely annyi tragikumot zsúfolt magába, hogy hellyel-közzel már csak akasztófahumorral, SS-humorral, szögesdróthumorral, krematóriumhumorral lehet szólni róla? Vagy talán a világ volt ilyen? Hogy már küld is vissza az olasz lányhoz...

Önmagát adva saját műformáját is megteremti az emlékezés: a regénynek ad szervező, éltető elvet. Az emlékező Földes Mária visszavetíti magát 1960-as sétájába – ebbe sűrít mindent. Olyanszerűen, mint Lászlóffy Aladár regénye, mely egyetlen reális percbe sűrítetten esztendők történéseit meséli el...

Ebéd közben Szamszonov elmondta a rádiósnak, hogy a faluban két német kém letartóztatásáról beszélnek. – Jelentsd a központnak! – utasította. Sztupkó nem volt elragadtatva, hogy ismét működtetnie kell az adót. Félt, hogy elkapják.

Nem az ifjúság álmai foszlanak szerte, az emberiségei sebzi meg a kor: Ştefan végigborzongja a vasgárdista zendülés, a pogrom lőporfüstös, véres napjait, majd a zöldinges lidércek tűntén ismét a reményé a szólam. De pillanatig csak: máris itt a háború...

Az elmélet szerint a mai eukarióták egyes sejtszervecskéi a fejlődés kezdetén szabadon élő, baktérium-, illetőleg kékmoszat-szerű prokarióták voltak, csak később vesztették el önállóságukat és váltak kötelező alkotó részeivé az eukariótáknak.

Jókai alkotói nagyságát épp az élmény és fantázia szerves, strukturális egységében s a nagykoncepciójú romantikus megfogalmazásában kell keresnünk. Jókai meglelte annak a módját, hogyan lehet a helyénvaló regényességet belevinni a jelenbe, a közelmúltba, a hétköznapokba.

Fokozott érdeklődés előzte meg a színházi szezon megnyitását, Jókai temesvári látogatását. Bizottságot szerveznek Jókai ünnepélyes fogadtatásának előkészítésére, amelynek a polgármester, Telbisz Károly lett az elnöke. A prológus körül azonban kellemetlen bonyodalmak keletkeztek

Drámaírónak és rendezőnek ma a korszerű színházban mindent szabad. Shakespeare nem Shakespeare, a kor nem az ő kora, a történet nem az ő története, de az egész együtt jó alkalom egy bondi igazság kinyilatkoztatásához. Ami még csak nem is eredeti.

Izgalmas a kérdés: hogyan írhatott Swift 1726-ban a Mars két holdjáról? Azt is meg kell említeni, hogy ebben a században még csak nem is ő volt az egyedüli: Voltaire, a francia felvilágosodás legnagyobb hatású gondolkodója 1750-ben megjelent Filozófiai levelek című művében szintén ír a Mars két holdjáról.