A HÉT50

S akkor hatalmába kerített az emlékezés, rendetlen összevisszaságban. Az éhezés a háborús évekbeli földkunyhóban, az üst a fagyos főtt krumplival, mindenkinek egy darab jutott… A kigyulladt malom, és a parancsnokságon büntetéssel megalázott apám…

Az udvarra érve annyit mondtam: – Erre tessék. – Igaz, ezt már magyarul. Mire a bajusz most szélesen és csodálkozva mosolygott. – Hát itt magyarul is tudnak? – kérdezte a vendég anyanyelvének törvényei szerint ejtve a magyar szót, azazhogy palócosan.

A trópusi ciklonok megfékezésére folynak kísérletek. Különleges felszerelésű repülőgépek hatolnak be 10 kilométer magasan az orkán övezetébe, és ezüst–jód bombákat dobnak ki. Mihelyt ez a vegyi anyag nedves levegővel érintkezik, jégkristályok képződnek...

A hidrogén szupravezetését Abriszkov szovjet és Ashcroft amerikai kutatók jósolták meg a hatvanas években. A kritikus hőmérséklet Schneider 1969-es eredményei alapján 100 Kelvin-fok körüli érték. Ez folyékony levegővel való hűtést igényel, és nem jelent problémát a nagyipari alkalmazások szempontjából.

"Gondoltatok-e már csak egyszer is arra, hogy a giliszta egész testével érzékeli a fényt? Ti, amikor lehunyjátok a szemeteket, éjszaka, az éppen árnyékban tespedő világrészek felől – felőletek – el lehetne lopni az egész Földet. Meglehet, ezt végre érdekesnek találnátok.”

Aki ismeri Hervay Gizella, Méliusz József, Sütő András és Szemlér Ferenc kitüntetett alkotását és eddigi életművét, jól tudja, hogy írói alkatban, irodalomtörténeti múltban, a valóság felfogásának és kifejezésének módjában, stílusban és esztétikai eszményben rendkívül eltérő és különböző alkotókról van szó.

Nem egy példát lehet felhozni arra, hogy a sokak által észlelt jelenséget egyetlen ember értékelte helyesen. Egyébként jóformán minden felfedezést, amelynek létrejöttében a véletlennek is szerepe volt, rendszeres, olykor más irányú, tervszerű kutatómunka előzött meg.

A Time is ráharapott a kérdésre a maga módján: szintén egyik szeptemberi számában közöl riportot Ázsia vezető női politikusairól, inkább a jelenség látványosságát ecsetelve, elmosva az ázsiai konkrét helyzetek differenciáltságát...

Az élet tudományai – az összes természettudományokhoz hasonlóan egyébként – az emberi művelődés körébe tartoznak, nemcsak tényszerű adatokkal, azaz nyersanyaggal, hanem eszmékkel, nézetekkel, azaz a gondolkodás eszközeivel is gazdagítják azt. (…)

A hölgyek egymásra néztek. Egyikük megszólalt: – Hogy hívták azt az urat? – Canaris, Canaris tengernagy – tettem hozzá nyomatékosan. A hölgy összeráncolta szemöldökét: – 1958 óta vagyok itt – közölte kissé mentegetőzve –, de sohasem hallottam róla…