A HÉT50

Sok esetben az indokolt asszociáció helyét valami egészen más, valami sokkal rosszabb foglalja el: az indokolatlan beleérzés. Elburjánzásához egyfajta kétes értékű szakirodalom is hozzájárult, mely mindenáron történetet próbált az önmagukban szép hangokba gyömöszölni; „tartalmat“, „mondanivalót“.

Márpedig a szótár állandósult hiánycikk nálunk. Hetedik éve már, hogy a román–magyar nagyszótár megjelent, igaz, nehezen kezelhető két kötetben, de nélkülözhetetlen munkatársunkká lett – akik még megvehettük –, és elfogyott.

A kontraszt sohasem harsány. A hang mindig a lényegből, mintegy a mozzanat struktúrájából fakad. Egy történet valamely kisvárosban létesített frontbordélyházról, a patriarkális erkölcsi rend megbomlásáról, sokszoros halálba vesző végkifejletével Maupassant-ra emlékeztet.

Tudjuk, mit jelentett irodalmunk fejlődésében Gaál Gábor Korunkja, a benne meghirdetett és érvényre, művészi szintre juttatott „valóságirodalom”. Nagy Istvánt köszönhetjük neki.

Egyszerű a tudományos vizsgálódás valamely területére vagy elméletére ráragasztani a „burzsoá áltudományosság" címkéjét. De milyen bonyolult és hosszadalmas behozni a lemaradást, ha később kiderül, hogy az a vizsgálódás mégsem volt burzsoá, még kevésbé áltudományos.

Csak ültem és csodálkoztam, kapkodtam a fejem. Aztán egy szép napon kiakasztottam szobám falára Einstein szomorú szemű arcképét és alája írtam egy idézetet. „Könnyebb szétrombolni egy atomot, mint egy előítéletet."

Az Antigoné-téma valamennyi más feldolgozásától eltérően, itt nem lép működésbe a megsértett erkölcsi törvény szophoklészi mechanizmusa, hogy bosszút álljon a zsarnokon; a történelmi tények erősebben kötik a szerzőt, mint a hagyomány.

A továbbiakban Bretter azon töpreng, hogy irodalmunk azért nem eléggé filozofikus, mert táptalaja jószerével az irodalmi nyelvben felszívódott ösztönös népi bölcsesség. No, de erre már zuhatagban jő az anti-népi bölcsesség...

A ragyogó Élő holttest egy soványka hetet ért meg a fővárosi műsorban, s még a Z se lett olyan tartós siker, mint vártuk volna, össze sem mérhető például a felmelegített Raj Kapur-filmmel, a Csavargóval, amely három hét alatt öt moziban egymilliót hozott.