A HÉT50

A szenvedő és várakozó emberiségnek ez a szép motívuma később is többször felmerül a filmben. Edgar is a poklosok közé vegyül el üldözői elől, Leart is ők kísérik bolyongásában. De csak föl-fölmerül, inkább háttérként.

És csupa kettősség Tö­rőcsik Mari játéka is, hi­szen a szerepen belül is mindvégig szerepet ját­szik: mosolyt hazudik, amikor már könnye sincs, nyílt szívet és derűs lelket, amikor körülötte minden ajtó bezárult, szivárványos meséket a rideg valóság helyett.

Közben a milliók gurulnak, a halottak hullanak. Igaz, legújabban nem tesznek kavicsot az áldozat szájába, a mafiavezér sem járul kötelező módon elhunyt elődjének a holttestéhez, hogy a szívére tegye a kezét – de a lényeg nem változott.

Kuncz való­ban „önéletrajzi ember”, és a Fekete kolostorban emlékiratot írt, régi nemes erdélyi hagyományokat is folytatva (Jancsó Elemér helyezte el a könyvet ezen a fejlődési vonalon). Csakhogy sokkal szemérmesebb, mint a régiek, önmagáról van a legkevesebb szava.

Itt van Afrika legmagasabb hegye, a Kilimandzsáró, legmélyebb és legnagyobb édesvizű tava, a Tanganyika-tó – nagyobb, mint a Fekete-tenger –, a világ legmélyebb és leghosszabb rezervátuma, a Selous őserdő...

Eisenstein első filmjében, A sztrájkban (1924) például úgy leplezi le, úgy jellemzi a néző számára a gyár körül ődöngő rendőrspicliket, hogy közelképeiket egyszerű áttűnéssel összekapcsolja azoknak az állatoknak (pl. egy rókának) a képével, melyeknek nevét a spiclik gúnynévként, fedőnévként viselik.

A molekuláris biológia kísérleti alanyai a vírusok és a baktériumok. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a molekuláris biológia eredményei, megállapításai ne lennének érvényesek a többsejtű organizmusokra