Mikó Imre: Nomen est omen

Mi ragadta meg Karácsony Benőt az orosz irodalomból? „A viták, a hármas nevek, a hóviharok, az avas kucsmák, a lélek bősége és lágysága.” Dosztojevszkij csak az első oldalon nevezi hősét Alekszej Fjodorovics Karamazovnak.

Baróti Pál: A szerkesztő öröme

Hiszen ez a Forrás-sorozat ma már szerzőiben: Forrás-nemzedék. Ez az 57 könyv szerkesztői felelősségvállalásról is vall, nem csak műfaji megoszlásról, s ma már száznál is jóval több, hisz ami újat hozott e nem­zedék tagjainak első kötete, foly­tatták a továbbiak.

Fábián Gyula: Közös témák

„És most a múzeum-látogatás után tekintsük meg a szülőházat. Az ősi porta a Szalontát gyakorta látogató vörös kakas lángolása során elpusz­tult, de ezen a telken állott, márványtáblával jelölten a szülőház má­sa Arany János nevelőotthonának helyén.

Lőrinczi László: Színházi képeslap Olaszországból

A rendezővel kapcsolatban legelő­ször is azt kell elmondanom, hogy a brechti szellem és brechti győzelem kétségtelen jeleit tükrözte. Érdekes, hogy micsoda ellenállhatatlan erővel és sikerrel tört be Brecht az olasz színpadra!

Földes László: Íróságom bölcsőhelye az UTUNK

Eleinte ragaszkodtam alapszakmám, a lélektan meg a filozófia tárgyaihoz, írtam hát ilyeneket, a kor divatja szerint: „Az átkos metafizika ellen” vagy „A harcos tudatlélektanért, a mélylélektani misztifikációk ellen”.

LUKÁCS GYÖRGY – Tordai Zádor interjúja

Miután kiosztották az élelmet és ettek a katonák, már lehetett internacionalizmusról és szocializmusról is beszélni. Szívesen hallgatták, és az intervencionisták támadásával szemben nagyon jól megállta a zászlóalj a helyét.

Bajor Andor: Kutya-könyv

Hogyha a kutya kinövi magát, és uralkodó lesz, elnök vagy gumikirály, ne álljon a villanyfák tövében tanácstalanul. Már most, ifjú eb korában alkosson képet a világról, a kutyák utcasarki szövetségéről és a belső szenvedélyről, mely őket tavasszal a nyilvános – sokak számára visszatetsző – közéleti szereplésre szólítja.

Ágoston Hugó: Két merengés (Egyfelől és másfelől)

A legnagyobb mulasztásom azonban talán az, amit többedmagammal kellett volna megtennem: összegyűjteni ismét a lap köré azokat, akik korábban rendszeres és kiváló munkatársai voltak A Hétnek, főleg az első szakaszának, és akik azóta részben pályát (nem ritkán hazát) váltottak.

László Ferenc: Búcsú A Hét 8. oldalától

Az utolsó bukaresti szám kolofonjában Gálfalvi Zsolt főszerkesztő, Kacsir Mária szerkesztő és Ágoston Hugó főmunkatárs képviseli az 1970-es aranycsapatot, a tartalomban ott van az új vizekre evezett, de munkatársként hű maradt Horváth Andornak egy magvas tanulmánya is.

Fodor Sándor: Búcsú (Üzenet az úszó jégtábláról)

Megköszönöm hozzám való türelmüket, kivált a szerkesztőségét, azon belül is Gálfalvi Zsolt barátomét, akivel, Istennek hála, jól szót értettem és aki mindig kellő tapintattal figyelmeztetett, amikor ismételni kezdegettem magam.