A HÉT50

A költemény vallomásos líraisága lényegében gondolati jellegű. Gondolati, amennyiben Körösi Csorna Sándor életének értélmén túl az emberi cselekvés – tegyük hozzá: az elkötelezett emberi cselekvés – értelmének gondjaival viaskodik.

Természetesnek találnám, hogy Romániában létesüljön a világ harmadik Bartók-archívuma, abban az országban, ahol első népzenetudományos kötetét kiadták, ahol kutatott, koncertezett és annyi termékeny barátságot kötött.

Emberhez méltó módon élni annyit jelent, hogy eleget teszünk a transzcendenciából fakadó parancsnak: a meghatározó közeget tudatilag birtokba vesszük, belsővé asszimiláljuk, és azt az immár belsővé tett világot, egy erkölcsi konfliktus árán is, meghaladjuk.

Most úgy érzem, hogy a romániai magyarság önkifejezésének talán legfontosabb eszköze a tévé. Hiszem, hogy a képernyőn többet tud meg egymásról román és romániai magyar, mint bármilyen más úton. Hiszem, hogy a képernyőn ezt a kölcsönös megismerést és testvériséget kell szolgálnunk.

A Rigó és apostol ritka gondolati gazdagságán túl megfogalmazatlanul is azt a tanulságot közvetíti minden írástudónak, hogy az írói publicisztika mennyire szerves, magasrendű és nélkülözhetetlen része az elkötelezett irodalomnak.

Sajtónk egyik statisztikusa szerint 1970- ben nem kevesebb mint huszonkilenc fiatal muzsikus hozott háza díjat Romániának. Nem ártana most már példát venni a filmesektől és megrendezni a díjazottak versenyét.

Borzasztó! Ezek szerint a remekművedről, amelyet bemutattak, sőt amelyikkel sikert is arattál, amelyet kinyomtattak, sőt lemezre vettek – a világ nem is tud. Kivéve azokat, akik évekkel ezelőtt ott voltak a vidéki ősbemutatón. és akiket te ajándékoztál meg vele.

Sok esetben az indokolt asszociáció helyét valami egészen más, valami sokkal rosszabb foglalja el: az indokolatlan beleérzés. Elburjánzásához egyfajta kétes értékű szakirodalom is hozzájárult, mely mindenáron történetet próbált az önmagukban szép hangokba gyömöszölni; „tartalmat“, „mondanivalót“.

Márpedig a szótár állandósult hiánycikk nálunk. Hetedik éve már, hogy a román–magyar nagyszótár megjelent, igaz, nehezen kezelhető két kötetben, de nélkülözhetetlen munkatársunkká lett – akik még megvehettük –, és elfogyott.

A kontraszt sohasem harsány. A hang mindig a lényegből, mintegy a mozzanat struktúrájából fakad. Egy történet valamely kisvárosban létesített frontbordélyházról, a patriarkális erkölcsi rend megbomlásáról, sokszoros halálba vesző végkifejletével Maupassant-ra emlékeztet.