D. Varga Katalin: A harmadik – nem harmadsorban

D. Varga Katalin: A harmadik – nem harmadsorban
A kulturált lakás igénye nem olyan elementáris szükséglet, mint az evés és az öltözködés, viszont a művészetek történetében az a megtisztelő szerep jutott neki, hogy kétszer is korszakmeghatározó lett.

Szász János: Ezt olvastam (14)

Malraux regénye Az ember sorsa gyilkossággal kezdődik. Tudjuk, hogy ki a gyilkos és ki az áldozat. Amit nem tudunk – amiért a könyvet elolvassuk –: mi lesz a mondanivalója a szerzőnek.

Gálfalvi Zsolt: Együtt élünk

Az Igaz Szó német számának talán az a továbbgondolásra serkentő fő tanulsága, hogy a kölcsönös megismerés önmagunk alaposabb megismerésének is nélkülözhetetlen útja.

Ágoston Hugó: Soros Bukarestben

Ágoston Hugó: Soros Bukarestben
A legfontosabb a prosperitás. Általában egy sikeres országnak nincs szüksége NADI vezetőkre. A NADI-k a gazdasági hanyatlás haszonélvezői, néha ők maguk idézik elő a gazdasági bukást azért, hogy uralmon maradhassanak.

Lászlóffy Aladár: Számunk képzőművésze: A belépítész

Lászlóffy Aladár: Számunk képzőművésze: A belépítész
A lakberendezés mai képe azokat dicséri, akik egy személyben tudósai és művészei a szakmának, a névtelen elzászi asztalost s a neves felsőbergengóciai valakit, a népművészt, paraszti bútorfestőt s a híres modern szakembert, aki korokban és népekben gondolkozik.

„Igyekezni kell nem feledni”

„Igyekezni kell nem feledni”
Közkézen forgott akkor másolt példányokban az Egy mondat a zsarnokságról. Én megírtam azt, hogy olyan zseniális költő, hogy egyetlen mondatba egy világot tud sűríteni. Az olvasók döntő többsége hajszálpontosan tudta, hogy miről van szó.

Vermesy Péter: Megint a kórusról

Pár hónappal ezelőtt Nyárád mente egyik falusi gyermekkórusáról számoltam be, annak szellemét szerettem volna Kolozsvárra „importálni“. Őszintén örvendek, hogy most egy kolozsvári együttest dicsérhetek.

Rónai István: Az utazó művész

Az utazó karmesternek a legkönnyebb. Neki nem kell az ujjtorna, vezénylőpálcáját sem kell lélegzetállító összegekért bebiztosítania. Neki más természetűek a gondjai. Néhány nap alatt kell számára ismeretlen együttesekből kiharcolnia a maximumot,

Márki Zoltán: A halál tehetetlensége

Búcsúzni Miron Radu Paraschivescutól, mindenre gondolni most, csak a távozó titokra nem, a koponyára, melyet eszeveszett fellegek sodornak, az elnémult kézre, mely nem küld többé jelzést a világnak, a szájra sem, mely a szavak villogó fészke volt.

László Ferenc: Falun

Micsoda elembertelenedett szörny ez a népdalt vadászó városi, akit lehűt az egyik falusi fridzsidere és felvillanyoz a másik villanytalansága! Egyetlen mentsége: bevallja, hogy nem ismeri eléggé a falut. Csak szereti.