Dános Miklós: Egy csöndes vasárnap Milánóban
Pillanatok alatt mintegy kétezer ember rohant be a pályára verekedés, rendőrség, könnyfakasztó bomba –, majd elhangzott a végzetes jelszó: Sangue! Sanguel – cseng még most is a fülembe az üvöltés.
Páll Árpád: Illúzió és valóság csomópontjai
Az Ünnepek házának szerteágazó párbeszédei mögött az illúziók, vágyak és a valóság tényei mérkőznek, minden replika az elemek összhangjának, kisebb-nagyobb összeütközéseinek, ellentmondásainak egy-egy vonatkozását villantja fel.
Fischer István: A modern művészet logikus konklúziója
A sajátosan filmszerűnek mondott idő- és térérzékelés elemeit a legprecízebben éppenséggel azoknak a modern íróknak a műveiben találhatjuk meg, amelyeket a filmtől a legtávoliabbaknak tartottak, mint például Csehov és Proust, Joyce és Kafka, Virginia Woolf és Dos Passos.
Ifj. Szabó T. Attila: In usumAcademiae et Respublicae
A növényi életnek ezekből a központjaiból, a létrehozott biocentrumokból, melyek vad fajokat és ősi vagy elavult kultúrfajtákat egyaránt őriznének, magcsere útján a Föld bármely pontján hozzájuthat a szükséges növényhez a kutatás vagy az oktatás.
Ritoók János: „Megvetem az opportunista műveket…” – Beszélgetés Augustin Buzurával
Ha valaki feltenné nekem a klasszikus kérdést, ki az az öt író, akinek a műveit elvinném magammal egy lakatlan szigetre, azt hiszem, ezeket választanám: Shakespeare, Dosztojevszkij, Camus, Huxley és Jaspers.
NAGY PÁL: Pajzs és fegyver helyett – írás
Zrínyi Miklós, Apáczai Csere János, Tótfalusi Kis Miklós kortársa volt. Bethlen Miklós műve szellemi örökségünk legnagyobb értékei között támad új és új életre korok és nemzedékek emlékezetében.
Szabó Zoltán: Lélektan és stilisztika
A hatásra általában oly sokat adó stilisztika művelői sokszor csak a szép formai feltételeit ragadják meg, és megfeledkeznek arról, hogy mindezek csak egy bizonyos lelki folyamatban válnak a tudatot és az érzelmeket megmozgató hatássá.
Oláh Tibor: A tettek írója – Száz éve született Heinrich Mann
"Mindig a német nép s az európai népek jövőjét tartja szem előtt. Hazája realitásait szemlélve, a német fejlődés legnagyobb tragédiáját a szellem és a tett, az ész és a hatalom különválásában látja.
Benkő Samu: Mikó Imre 60 éves
A szellemi munkát közszolgálatként fogta fel, s az alkotásban talált megnyugvást azokban az években is, amikor gond volt a mindennapi kenyér. Szociológiai és jogtudományi művek után esszésorozatban idézte Európa és Erdély demokratikus eszmei hagyományait
Aradi József: Törődhet-e a tudós a lelkével?
A ma tudósát végleg elvágták az egyéni bűntudat lehetőségétől. Felelőssége erősen korlátozott. Annyira távol került az érdembeli döntésektől, annyira nem látja át, hogy miben vesz részt, hogy ki is bújhat a bűntudat alól. Bűntudata, ha van, kollektív bűntudat.