Huszár Sándor: Naplólapok 09.

Huszár Sándor: Naplólapok 09.
Látszatra Robotos Imre Utunkban megjelent írásával vitatkozom, de a valódi ellenfélnem ő, hanem Nagy István. A Karácsony Benőről tartott előadását akartam rombadönteni, amit most a készülő irodalomtörténeti könyvében is megjelentet.

Huszár Sándor: Naplólapok 08.

Huszár Sándor: Naplólapok 08.
A fedőlapon látható kézírás szerint, amelyben én Nagy István betűire ismerek, 1950 decemberében készült, a Bolyai Egyetem utolsó éves irodalmárai számára. Valósággal végigszáguldok a szövegen.

Huszár Sándor: Naplólapok 07.

Huszár Sándor: Naplólapok 07.
Pokoli! Lám, egy ilyen alapjában nagyon becsületes ember is, mint Nagy István, hogy eltorzul a hatalom árnyékában. A burzsoázia elleni harc jelszavával sárba tapossa legszebb hagyományainkat.

Huszár Sándor: Naplólapok 06.

Huszár Sándor: Naplólapok 06.
Méliusz József cikkét, a Közelmúltunk irodalmát, amiből a „Nézzünk hát szembe” vita lett, persze olvastam. Hisz az Utunkban jelent meg. De olvashattam – és mint ahogy az aláhúzásokból látszik, valóban olvastam is – könyvben való megjelenése után.

Szász János: Ezt olvastam (30)

Súlyát és jelentőségét pedig attól az elkötelezettségében átfogó, új egyetemességre törekvő humanizmustól nyeri, melyet ez a költészet oly művészi eréllyel és érvénnyel közvetít, hogy íme, a világnézetileg viszolygók is kalapot emelnek előtte.

Gazda József: Magnóliák

Gazda József: Magnóliák
Fülöp Antal Andor meggyőz arról, hogy szeretnünk kell az embert, szeretnünk kell a szépségeket, és arról is, hogy a szépségek bennünk gyökereznek. Ezért mindenki tulajdon lelkével néz szembe a kiállításon.

Erdélyi Lajos: Kemény János emlékezéseiből

Később a Székely Színháznál is megvolt az egyetértés, ha voltak is apró ellentétek, azok sem elviek, hanem inkább színházi elgondolásokból származtak. Nem voltak fenntartások, a felettes hatóságok pedig nagyobb mértékben nem is támogathattak volna.

Rohonyi Zoltán: Az irodalomtörténet bukása?

A társadalomtudományokba való beolvasztás Taine-nel kezdődött és a marxizmussal folytatódik – mondja Wellek –, jellemzője pedig az, hogy a művészetet a társadalmi átalakulás tükrévé teszi.

Dávid Gyula: Az újat kereső esztétika

Vállalta a „maga teremtette értékrend” mércéje alatt kimondott részítéletek egységes rendszerbe foglalását, az egész kortárs iroda­lommal szembeni szubjektivitást. A műben, annak minden egyes porcikájában ott feszült a kérdés: „ho­gyan tovább?”