Lőrinczi László: Ginzburgot kérdezem

Egyszóval, önarckép-publicisztika ez. Ahogy a piktor festi meg önmagát, legtöbbször mély szembenézéssel, mintha a tekintetével akarna vallani a művészetről, arról, hogy mit és hogyan lát, mit üzen és szuggerál nekünk, akik a képe előtt ál­lunk.

Gálfalvi Zsolt: Talán lehet még értelme

A kudarcos küszködések örvényében légszomjas, az önmagában és munkájának hatékonyságában kételkedő szerkesztő számára némileg bíztató, hogy a bukaresti A Hét hasábjain megjelent írásokból, sorozatokból – a mostoha kiadói viszonyok közepette – egyre több teljesedik kötetté. Talán lehet még értelme az írásnak.

Jancsó Elemér: Olosz Lajos köszöntése

Olosz Lajos hat évtizedes életművével mind a kimondásnak, mind az elhallgatásnak nagy művésze volt s az ma is. Elhallgatta – ha kellett – egyéni fájdalmait, s kimondta azt, amire mindnyájan vágytunk: a szabad, a tiszta emberi élet igenlését.

Persán Béla: Szótárköszöntő

Öröm, hogy egyáltalán köszönteni lehet. Nemcsak azért, mert szükség volt és szükség van rá a legmindennapibb életben. Hanem azért is, mert nem egyszerű újrakiadásról van szó: a szótár készítője szemmel láthatólag modernizálni is igyekezett könyvét.

Fischer István: Film és jelkép

Meg fogjuk látni, hogy e három dolog: valóság, részlet, választás – a film egész gondolatközlő rendszerének alapja, egy olyan beszédmódé, amelynek törvényszerűségeit nem lehet a nyelvi kifejezés formáiból, törvényeiből kiindulva felismerni.

Baróti Pál: Ipu halála

S ezek az igazi gyilkosok lassan megfeledkeznek rettegésükről, elfelejtik halálfélelmüket, a megkönnyebbülés előbb halk mosolyá­val aztán gyűlöletes elégedettségével temetik, immár nem próbaképpen, hanem hitté, meggyőződéssé lett vágyaikban igazából Iput.

Jánosházy György: Kiáltás a szabadságért

Abban a Spanyolországban, amelyben még mindig számtalan nyílt és rejtett korlát áll a katalán szó útjában, e költészet puszta létével is harcos politikai tett. Ezért mondia J. V. Foix, a legeredetibb, de egyben leghomályosabb jelenkori katalán lírikus: „A költő tudja, hogy minden vers megannyi kiáltás a szabadságért”.

Szász János: Ezt olvastam 25.

A folyóiratokat, füzeteket elolvasom, lelkiismeretesen hozzákezdve a jókora halom szellemi fogyasztásához, lelkesedve fejeztem be a fejedelmi lakomát. Hányadszor kellett immár gyermek módjára elpirulnom: ismét rajta kaptam magam; amit sejtelmes távolokban keresek, az itt van kéznyújtásnyira.

Farkas Árpád: A meglincselt műanyagpohár

S egyszer csak váratlanul, üdülés ürügyén unatkozó fejünk felett, felbúg egy repülőgép. Felpattan rá minden tekintet; a köztünk szabadságoló pilóta is izgalmas néznivalót vél rajta. Közönséges égi masina, a Split–Dubrovnik járat lehet, oda sandítván semmi különöset nem látok.

Majtényi Erik: Megemberesedett irodalombírálat

Megemberesedett ez a mi irodalombírálatunk, megbocsátó fölénnyel tekint el az óvodások és a kisiskolások világa fölött, ahol bunkerek épülnek és tutajok indulnak világ körüli útra, és még arra is legyintenek, hogy a bunkerben vagy a tutajon ott van Bajor Andor és Fodor Sándor, Bálint Tibor és Szabó Zoltán...