A HÉT50

Sorolhatnánk az érdekesebbnél érdekesebb példákat: háromszáz oldalas könyv, amelyet erőteljesen a mennyezethez kell csapni, mire a fedőlap szétnyílik, és a könyv lapjai hópelyhekként hullanak alá. Tetszés szerinti sorrendben olvasandó.

Ritkán olvastam ilyen szép és hiteles vallomást arról, hogy a művészetben mit jelent megőrizve tovább építeni. Az alkotó ember erkölcsének egyik alapvető problémájáról van szó, arról, hogy a nemzedékek felhalmozott művészi tapasztalatát nemcsak tisztelni, hanem értékelni, hasznosítani kell – nem másolva, de újrateremtve...

A két világháború között a nagy külföldi irodalmak nem kaptak „útlevelet” Olaszországba. Az olasz irodalmat nyomasztotta a fasiszta szellemi autarkia. Hamar felismertem, hogy minden irodalomnak – az olasznak is – szüksége van a külföldi értékek megismerésére.

"A magyar humorba, amely Jókainál gyermeteg kacagás, Aranynál mélázó mosolygás, új elemet vitt be: az iróniát; a tökéletesség képzelhető legmagasabb fokára emelte a magyar mesemondás valószerűségét”.

Bizonyos idő múlva kijött, ledobta magát a sezlonra, behunyt szemmel beszélgetett az asszonyokkal. Bementem a szobába, az asztalon sok, sőt nagyon sok áthúzással ott feküdt az Emlékezés egy nyár-éjszakára...

Új Napsugárról nem beszélhetünk. Mindig óvakodtunk a látványos és átmenet nélküli változtatásoktól. Azt akartuk, hogy a tizenöt éves cikluson belül a lap egységes maradjon. Itt természetesen a grafikai, tehát a külső megjelenési formára gondolok elsősorban.

A Kolumbuszról szóló Dario Fo-darab előadása homlokegyenest ellenkezik az egyébként megérdemelten tisztelt francia játékszabályokkal. Ezért fogadta fanyalogva a francia kritikusok java része.

Feladataink közé tartozik a népi hagyományok felmérése és értékesítése éppúgy, mint az irodalom, a színház, a zene, a képzőművészet, a társadalompolitikai és filozófiai alkotás területén elért eredmények elemzése, az új jelenségek felkarolása...

Az idő-űr, a „légüres tér” számonkérése a lírától oda vezetne, hogy nagy „alap-tisztázó” verseket vetnénk ki belőle mint a lírától idegen eszközökkel dolgozó alkotásokat. Hogy ne menjünk túlságosan vissza az időben, erre a sorsra jutna Adynak számos nagy verse.

A csökkenő nevelhetőség elve nem óvodáskorban lép érvénybe. Áll az az óvodáskor előttre is. Egy nemrég lefolytatott kísérlet arra utal, hogy az intelligenciára nézve döntő időszak éppen a három év előtti kor.