Baróti Pál: Egy antológia margójára

Nemcsak annyival vagyunk szegényebbek, amennyit elvesztünk, hanem annyival is, amennyit nem nyerünk el. Ezért örülök még az olyan nagyon-nem-szeretem „műfajnak” is, mint a szöveggyűjtemények és antológiák, ha rést ütnek nem-ismerésünknek minden idővel dacoló falán.

Szász János: Ezt olvastam 27.

Az Úr viszont így válaszol: – Neked mindegy, mi történik a várossal, te nem akarsz egyebet, mint hogy igazad legyen. Pusztán ezért kell hát a városnak elpusztulnia, mert te megjósoltad, hogy el fog pusztulni…

Domokos Géza: Zord sirató

E sorok írójának van oka a bánatra és elérzékenyülésre. Konsza tanár úr nélkül sohasem lett volna belőle mikós diák, s úgy élete egészen másként alakul; azt az utat járná minden bizonnyal, amelyet parasztősei előtte kitapostak.

Dankanits Ádám: A szakember embersége

Egy hónappal ezelőtt nálam járt Charles Snow, beszélgettünk erről. Egyetértettünk abban, hogy a „két kultúra" – a természettudományos és humán kultúra – közötti távolság csökkenőben van; legalábbis a „Snow-féle olló” nem nyílik tovább.

Ónodi Sándor: Emberfaragó szenvedély

Bartha Béla hosszú pályafutása alatt negyvennégy féle vitorlázó- és motorosgépen repült, több mint 1100 órát töltött a levegőben, rekordokat döntött meg s állított fel, teljesítményeivel kinőtt a kolozsvári keretből, bekapcsolódott az or­szágos, később a nemzetközi sportmozgalomba...

Ónodi Sándor: Tisztelet a heroldnak

Nem a buzgó riporter elírása, hanem tény, hogy a romániai magyar művelődési élet új korszakában, a felszabadulás után Banner Zoltán az irodal­mi színpad felfedezője, avagy – ha úgy tetszik – újrafelfedezője.

Domokos Eszter: A filmmúzeumban: Spartacus

Finom árnyalatokban kapjuk ebben a filmben a kor­képet: Crassus azt kérdi Antoniustól, a költő-rabszol­gától: kiért tanultál? Grac­chus a szebbik tőrt választja, mielőtt a fürdőmedencébe lépne... Csak a zenét nem adagolja Stanley Ku­brick ilyen visszafogottan

Mezei József: Cromwell

Richard Harris-szel egy jellegzetesen angol módra konok Cromwellt játszatott, Alec Guinnes-nek pedig lehetőséget adott arra, hogy szinte örökké statikus beállításban, örökké ugyanazzal a kényszerhelyzettel küszködve – kizárólag arcjátékkal – remek kabinetalakítást nyújtson I. (Stuart) Károly szerepében.

Fischer István: Vissza a moziterem sötétjébe

Nem véletlen azonban, hogy a „nappali mozi” mégsem vert komolyan gyökeret. A terem sö­tétsége hozzájárul ahhoz, hogy a film teljesen birtokba veszi, „monopolizálja” az érzékeket a kép és hang által, elszigeteli, kikapcsolja a nézőt közvetlen környezetéből.