Markó Béla: Egy méhész levele
Betegesen féltem a magánytól, és ezután már szinte tudatosan kerestem az alkalmat a társaságbeli csillogásra. Lépten-nyomon kinyilvánított makacsságom és erős akaratom valójában szédítő rettegést takart, szüntelen félelmet a másokban való feloldódástól.




