Mossunk fel, takarítsunk, rakjunk rendet, sikáljuk le az ablakokat is, seperjük fel a lépcsőházat, mert bármelyik pillanatban betoppanhat vizitbe JD Vance amerikai alelnök. A feltételes mód jogos, mivel nem tudni, mikor jön és az sem, hogy egyáltalán jön-e, mivel a Reuters tudósítása egészen homályosan fogalmaz.

„WASHINGTON, március 18. (Reuters) – JD Vance, az Egyesült Államok alelnöke a következő napokban Magyarországra látogat, hogy kifejezze támogatását az országot régóta vezető nacionalista miniszterelnök, Orbán Viktor iránt, akire a jövő hónapban nehéz választások várnak – közölte szerdán két, a tervekhez közel álló forrás.Az utazásra azután kerülne sor, hogy Marco Rubio amerikai külügyminiszter februárban Budapestre látogatott, hogy nyilvánosan kiálljon Orbán mellett a 2010-es hatalomra kerülése óta vívott legnehezebb újraválasztási küzdelme előtt. A közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy az április 12-i választások előtti utolsó hónapban hátrányban van.

Vance látogatásának pontos időpontja nem volt azonnal világos, és a tervei változhatnak – figyelmeztettek források –, mivel a magas rangú tisztviselők dönthetnek úgy, hogy Washingtonban maradnak, amíg az Irán elleni amerikai-izraeli háború dúl. Donald Trump elnök azt mondta, hogy a háború miatt elhalasztja kínai útját.

A Fehér Ház nem kívánt nyilatkozni.”

Tehát akkor vagy jön, vagy sem, vagy a CPAC-re, vagy sem, jön is meg nem is, világra, mintha az okos lányt várnánk Mátyás királyként. Mindenesetre azért a lépcsőházat érdemes felseperni, és ha befutna, hozatunk neki a sarki vendéglőből gulyáslevest, pörköltet galuskával meg dobostortát. Hanem az világos, hogy Orbánt támogatni jön ide – de vajon mit kér cserébe?

Nem lehetetlen, hogy beleszólást a törvényeinkbe. Sanda tervei vannak neki Európával a mai The Washington Post szerint, melyeket az alábbiakban ismertetek – megjegyzéseimet pedig szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszem meg.

2025 elején ugyanis JD Vance alelnök munkatársai utasítottak egy kis részleget a Külügyminisztériumban, hogy dokumentálja, miként cenzúrázzák az európai hatóságok az online megszólalásokat.

A munkatársak vizsgálatot indítottak, amelynek középpontjában az Európai Unió digitális szolgáltatásokról szóló törvénye (DSA) állt, egy 2022- ben elfogadott, átfogó közösségi médiatörvény, amely (többek között) a nagy technológiai vállalatokat arra kötelezi, hogy korlátozzák a káros vagy illegális online közbeszéd terjedését a kontinensen.

A hetekig tartó vizsgálat, amelynek részleteiről korábban nem számoltak be, nem tárt fel cenzúrára utaló feljegyzéseket – közölte két, az ügyet ismerő személy, akik a megtorlástól való félelem miatt névtelenségük megőrzése mellett nyilatkoztak. „Nincs bizonyíték arra, hogy az Európai Unió tagállamai túllépnék a DSA előírásait az online tartalmak cenzúrázása és kriminalizálása érdekében” – írták zárásként.*

*Ahol nincs, ott ne keress, de Vance számára ez nem volt eredmény.

A megállapítás ellenére a Trump-kormányzat a The Washington Post által átnézett dokumentumok és kilenc, a kampányban részt vevő vagy arról tudó személy szerint – akik közül sokan a megélhetésük védelme érdekében a névtelenség megőrzése mellett nyilatkoztak – a külügyminisztérium folytatta széleskörű erőfeszítéseit az EU-ban állítólag széles körűvé váló cenzúra visszaszorítására.

Az ezzel foglalkozó bizottság megtiltotta néhány európai kutatónak, hogy az Egyesült Államokba utazzon, és felszámolta a külföldi dezinformációs kampányok elleni küzdelemre szánt szövetségi programokat. A színfalak mögött a kormányzat kidolgozott egy tervet, amely lehetővé teszi az amerikai technológiai vállalatok számára, hogy megkerüljék az európai szabályokat, felhasználva a szövetségi kormány hatáskörét az export ellenőrzésére – állítja két személy és a dokumentumok szerint.*

*Magyarul: ha le akarunk vétetni valamit, ami nekik tetszik, nekünk nem, akkor nem az a mérvadó, hogy nálunk tiltják-e az ilyen tartalom közzétételét a törvények vagy sem, hanem az, hogy nekik erősebb a zsarolási potenciáljuk. Ha én azt írom, teszem azt, Vance-ről, hogy kételkedek az esze tokja épségében, és ő ezt le akarja vétetni, akkor vagy leveszem, vagy jövőre megemelik a tokaji aszú vámját az Egyesült Államokban tízezer százalékkal. De nem csak róluk lenne tilos csúnyát írni, hanem a barátaikról is. Sőt, a magyar barátaikról nemkülönben.

A minisztérium egy olyan weboldal elindítására készül, amely a tiltott tartalmak befogadására szolgál. A freedom.gov nevű oldal teaserében egy Paul Revere-típusú lovas figura galoppozik a „Freedom is coming” („Jön a szabadság”) felirat felett.*

*Nos, a valódi Paul Revere, aki egyébként ékszerész volt és a helyi szabadkőműves páholy mestere, valamint élete kockáztatásával figyelmeztette honfitársait, hogy „jönnek a britek”, valószínűleg megkergetné azt, aki az ő képmásával visszaél ilyen célok érdekében.

A lépéssel a Külügyminisztérium – amely hagyományosan a globális véleménynyilvánítás szabadságát hangsúlyozta, különösen az autoriter államokban – új irányt vett, és az európai kormányok „cenzúrája” elleni küzdelmet helyezte előtérbe.

A Külügyminisztérium közleményében azt írta, hogy következetesen felvetette aggályait a digitális szolgáltatásokról szóló törvénnyel és egy hasonló brit törvénnyel szemben, és „soha nem állapított meg semmi ezzel ellenkezőt”.

Sarah Rogers, a minisztérium közdiplomáciáért felelős államtitkára októberben a The Charlie Kirk Show-ban elmondta, hogy elődei pánikba estek az online információkhoz való növekvő hozzáférés miatt, és válaszul cenzúrázni próbálták azokat.

„Az én feladatom az, hogy Amerika értékeit és prioritásait a világ elé tárjam” – mondta Rogers.

„Ezek már nem a cenzúrát jelentik… Most már Amerika az első. Amerika legszebb koronaékszere a szólásszabadság.”*

*Koronaékszer egy demokráciában… na jó. Igen sok értelme van. Bár mondjuk a mostani szólásszabadság az Egyesült Államokban tényleg ilyesféle: aki nem a tőle elvárt módon reagált például Charlie Kirk halálára, az örülhetett, ha csak a munkahelyéről bocsátották el, de a lakásbérleti viszonyát megtarthatta.

Vance irodája nem válaszolt a kommentárra vonatkozó megkeresésre. A Reuters korábban beszámolt a kormányzat tervéről a szólásszabadsággal foglalkozó weboldallal kapcsolatban.

A Trump-kormányzat törekvése egy, Amerikában évek óta tartó kampány következménye, amelynek során a republikánusok azzal vádolták a technológiai vállalatokat, a kutatókat és a Biden-kormányzatot, hogy összeesküvést szőttek a konzervatív nézetek online elfojtására.* Bár egy, a közösségi média kormányzati cenzúrázását állító per 2024-ben a Legfelsőbb Bíróságon elbukott, a nyomásgyakorlásnak mégis sikerült meggyőznie néhány vezető platformot, hogy enyhítsenek a politikájukon, és néhány független kutatócsoport visszalépett vagy feloszlott a jogi és politikai nyomás hatására.

*Ez a magyar kormánynak és a honi szélsőjobbnak is régi rögeszméje: minálunk már olyan követelés is elhangzott, hogy a moderálás legyen büntethető, mert mégiscsak borzalmas, hogy a derék emberek nem tudnak egy jót gyalázkodni, kisebbségezni.

Donald Trump elnök visszatérése a Fehér Házba megkettőzte az erőfeszítést, és kiterjesztette azt a tengerentúlra is. A kormányzat azt állítja, hogy a tartalmat cenzúrázó európai technológiai törvények a bevándorlással és a csökkenő születési rátával járó szélesebb körű kulturális változás részei, amely a kontinenst a „civilizációs eltörlés” veszélyének teszi ki.*

*Értem. Tehát ha lehet gyalázkodni, hazudozni, álhíreket terjeszteni, akkor megáll a bevándorlás – ez még lehet igaz is, mert a bevándorlóknak elmegy a kedvük az országtól – és egyből rengeteg gyerek fog születni. Valaki szóljon Trumpnak, mert a jelek szerint már elfelejtette, hogy a gyereket nem online csinálják és nem betű útján. Sőt, még a szó is kevés hozzá.

Mint a Trump-adminisztráció decemberben kiadott nemzetbiztonsági stratégiája írja:

„Az amerikai diplomáciának továbbra is ki kell állnia a valódi demokrácia, a véleménynyilvánítás szabadsága és az európai nemzetek egyéni karakterének és történelmének kendőzetlen elismerése mellett. Amerika arra bátorítja európai politikai szövetségeseit, hogy támogassák a szellemnek ezt a megújulását.”

A kormányzat tisztviselői olyan csoportokat emeltek ki negatív példaként, mint a HateAid nevű német szervezet, amely segíti az online visszaélések áldozatait, és támogatja az online támadások „digitális erőszak” kategóriába sorolására irányuló törekvéseket.

Josephine Ballon, a csoport vezetője nem sokkal karácsony előtt tudta meg, hogy kitiltották az Egyesült Államokból. A külügyminisztérium azzal az indokkal adta ki a tilalmat, hogy Ballon és mások „szervezett erőfeszítéseket tettek az amerikai platformok kényszerítésére, hogy cenzúrázzák, démonizálják és elnyomják az általuk ellenzett amerikai nézeteket”, amit ő tagad.

Trump taktikáját azokhoz a taktikákhoz hasonlította, amelyeket az online zaklatók alkalmaznak, és amelyekről a szervezete az áldozatokat fel szokta világosítani.

„Ennek célja, hogy megfélemlítsen és elhallgattasson minket” – mondta egy interjúban. „A német szélsőjobboldal nem hallgattat el minket, és az USA sem fog elnémítani.”

A külügyminisztérium most készül egy olyan jelentés közzétételére, amelyről azt állítja, hogy leleplezi, hogy a korábbi amerikai kormányok hogyan dolgoztak együtt a technológiai iparral és külső csoportokkal az amerikaiak szólásszabadságának elfojtása érdekében – közölték a tisztviselői. A The Washington Post által megkérdezett három személy szerint több, dezinformációt nyomon követő és Európához kötődő csoportot is tájékoztatott a Külügyminisztérium arról, hogy a jelentésben nyilvánosságra kerülhet a magánjellegű kommunikációjuk.

Az Egyesült Államokban a GOP (Republikánus Párt) évek óta harcol a technológiai cégek azon irányelvei ellen, amelyek a gyűlöletkeltő vagy hamis tartalmak terjedését igyekeznek korlátozni. A közösségi média cégei 2020-ban fokozták erőfeszítéseiket, mivel igyekeztek korlátozni az egészségügyi hatóságok által tévesnek ítélt információk terjedését a koronavírus elleni vakcinákról és Trump hamis állításait is, miszerint ő volt az akkori elnökválasztás győztese. A republikánusok azzal érveltek, hogy az ilyen szabályok megfojtják a konzervatív nézeteket az interneten, míg a demokraták azt válaszolták, hogy a jobboldali kiadók a közösségi médiában a legjobban teljesítő, legolvasottabb oldalak közé tartoznak.*

*Több, mint tíz éve zajlik nálunk is ez a vita: rendszerint azt nem érti Kutyhabenghefalvy Kelevéz komtúr, hogy az általa közölt tizenöt sor senkit sem érdekel rajta és kedves családján kívül, ezért felhördül és ősi kardjához kap: „Lesorolt a Facebook!” Ez vért kíván, ugyebár, de nincs kivel párbajoznia. Más kérdés, hogy mivel a Facebookon már jó ideje nem is létezik emberi moderáció, maximum az algoritmust fenyegethetné a panganétjával. És ezért őrültség az is, amit Orbán Viktor tartalmainak „cenzúrázásáról” állított Elon Musk bloggerje két nappal ezelőtt: nincs cenzúra, mert nincs cenzor sem. Ha a tekintetes minielnök úr élvezhetőbben írna, többen olvasnák.

A perek és kongresszusi meghallgatások lavinája révén a jobboldal elérte néhány kulcsfontosságú célját, a technológiai cégek vezérigazgatói pedig átdolgozták a dezinformációval kapcsolatos megközelítéseiket. A Facebookot és az Instagramot üzemeltető Meta tavaly bezárta amerikai tényellenőrző programját, és feloldotta az LMBTQ+ emberek jogai ellen fellépő tartalmakra vonatkozó korlátozásokat. Amikor Elon Musk átvette a Twittert és átnevezte X-re, elbocsátotta a tartalommoderátorokat a felhasználók által küldött jegyzetek rendszerével helyettesítve őket. A technológiai iparágon kívül a dezinformációs kutatás finanszírozása elapadt, és néhány vezető kutató elhagyta a területet.

Az európai tisztviselők azonban – ahol több országnak az Egyesült Államokénál szigorúbbak a szólásszabadságra vonatkozó törvényei – a digitális szolgáltatásokról szóló törvény 2022 októberében történő elfogadásával tovább folytatták a közösségi médiavállalatok tevékenysgének szabályozását. A törvény értelmében a nagy technológiai vállalatoknak tájékoztatást kell nyújtaniuk a szabályozóknak és külső kutatóknak az oldalaikat vezérlő algoritmusokról. A cégeknek emellett a dezinformáció ellen is fel kell lépniük, és el kell távolítaniuk azokat a tartalmakat, amelyek illegálisnak minősülnek abban az országban, ahol megtekintik őket, ami Németországban a Holokauszt tagadását vagy Franciaországban a faji alapú gyalázkodást jelentheti. (Az ilyen bejegyzések általában nem illegálisak az Egyesült Államokban, ahol az Első Alkotmánykiegészítés a gyűlöletbeszéd és a félretájékoztatás számos formáját védi a kormányzati cenzúrától).

A Trump-kormányzat most ezeket a szabályozásokat – és a hasonló eszméket hirdető független csoportokat – vette célkeresztbe.

Clare Melford, egy brit aktivista, akinek karácsonykor megvonták az amerikai vízumát, azt mondta, hogy az Egyesült Államok kormányának haragja részben ellene irányul. A Szövetségi Kereskedelmi Bizottság vizsgálatot indított szervezete, a Global Disinformation Index ellen, mivel az arra ösztönzi a hirdetőket, hogy ne dolgozzanak együtt olyan weboldalakkal, amelyek megosztó és hamis tartalmakat népszerűsítenek.

„Egyesek úgy vélik, hogy biztosan jól csinálsz valamit, ha bosszantod az amerikai kormányt, mások pedig kockázati tényezőnek tekintik” – mondta Melford. „Ez abszolút bénító hatással van az egész ágazatra.”

A külügyminisztérium munkatársai, akiket Vance hivatala tavaly kért fel az elemzésre a megbeszéléseik feljegyzései szerint a vizsgálatot úgy folytatták, hogy a közösségi médiavállalatoktól példákat kértek arra, hogy az EU-törvény miatt milyen esetekben utasították őket arra, hogy lépjenek fel tartalmak vagy fiókok ellen. Az X tisztviselőinek válaszul elküldtek egy „bizalmas” jelzéssel ellátott borítékot, amelyben két személy szerint néhány példa szerepelt, amelyek többnyire bűnüldözési kérésekkel voltak kapcsolatosak.

„Nem találtunk semmit” – mondta az egyik illetékes. „És nem volt politikai szempontból kényelmes, hogy nem jártunk eredménnyel”.

Ezzel egy időben Trump néhány magas rangú tisztségviselője fokozta a törvény nyilvános bírálatát. Vance 2025 februárjában a müncheni biztonsági konferencián a szabad véleménynyilvánítás elnyomásával vádolta az európai kormányokat, a félretájékoztatás elleni küzdelmet a nemkívánatos eszmék vagy politikai ellenzék elnyomására irányuló szovjet típusú törekvéshez hasonlította.

Brendan Carr, a Szövetségi Kommunikációs Bizottság elnöke tavaly márciusban Barcelonában tartott beszédében azt mondta, hogy a DSA „eltúlzott” szabályokat alkalmaz a technológiai vállalatokkal szemben, és hogy „a szólásszabadság visszavonulóban van”.*

*Lám csak: akkor is panaszkodnak, ha bizonyítottan nincs mire.

A kormányzat mérlegelte, hogyan használhatná saját szabályozási jogosítványait a törvény hatókörének korlátozására. Még tavasszal összehívott egy találkozót, amelyen a a kereskedelmi, a külügyi, a védelmi és a pénzügyi minisztérium és a Fehér Ház tisztviselői vettek részt, hogy megvitassák a véleménynyilvánítás szabadságának előmozdítására irányuló lehetséges stratégiákat.

A javaslatok között szerepelt egy olyan rendszer, amely az exportellenőrzés segítségével nagyobb jogi szabadságot biztosítana a technológiai vállalatoknak arra, hogy visszautasítsák a külföldi kormányoktól érkező, tartalmak eltávolítására irányuló kéréseket – olvasható a javaslat másolatában. A Kereskedelmi Minisztérium által működtetett engedélyezési rendszer célja az lett volna, hogy az amerikai cégek jogi fedezetet kapjanak arra, hogy a Trump-kormányzat által kidolgozott „beszédstandard” alapján jogosnak ítélt tartalmak levételére vonatkozó kérésekkel szemben kifogást emeljenek.

A rendszert nem indították el, de Rogers államtitkár-helyettes januárban egy jobboldali podcasternek azt mondta, hogy a külügyminisztériumnak más eszközei is vannak, amelyeket kihasználhat, beleértve a szigorúbb szankciókat, virtuális hálózatok biztosítását a szerinte „cenzúrázott internetet” alkalmazó országok állampolgárai számára, valamint a kérdés felvetését a közelgő kereskedelmi tárgyalásokon.

„Ez nem csak egy kulturális vagy civilizációs kérdés – ez a szólásszabadság kérdése – sőt, ez egy kereskedelmi kérdés” – mondta.

Nos, akár jön Vance, akár nem, akár most, akár később, az egészen bizonyos, hogy jót nem hoz. Legfeljebb még ront is kicsit az amúgy sem fényes magyar közbeszéden, melynek során, ha eléggé hatásosan fejti ki nyomását, a jövőben gyalázkodni kötelező lesz, megsértődni tilos.

Kell nekünk az ilyen vendég?

Forrás: Forgókínpad