Ifj. Ágoston Hugó – Oldal 96

Orbán lenézi a vidéki embereket – Interjú Hadházy Ákos állatorvossal, független országgyűlési képviselővel

Elsőként a fejekben kellene rendet tenni. Tudatosítani kell magunkban két dolgot. Egyrészt azt, hogy egy hibrid rezsimben élünk, ahol választásokon csak csoda esetén nyerhetünk. Másrészt azt, hogy ez nem a normalitás, hanem egy torz, ránk erőltetett rendszer, amit meg lehet változtatni.

D. Varga Katalin: Serdülőkor: első emelet balra

A rajzok kikandikálnak az utcára, utána kiabálnak a járókelőknek, ennivalóan orcátlanok, és megrendítően költőiek. Nem lehet csak úgy elmenni mellettük. Boldogok, gondtalanok, és minden érdekli őket.

Ficsor Benedek: Nyakunkba omlik a békepárti lakoma

Mi van, ha nem újraírják a múltat, hanem már eleve megszüntetik, és ezt a törlést idézik fel számunkra mindannyiszor? Mi van, ha egyszer csak rádöbbenünk, hogy a nemzeti identitásunk az üresség mozzanatait játssza végtelenítve?

Muhi Sándor: Petőfi Sándor szatmári szobrai, emléktáblái és Szatmárnémetiben készült arcképe

A leírásokban, beszámolókban, visszaemlékezésekben alig esik szó Petőfi Sándor képzőművész barátainak szatmári kötődéseiről, tevékenységéről. Pedig gazdag téma ez is, e sorok írója több írást, cikket közölt erről a Szamos című kulturális hetilapban.

Horváth Andor: Sok hűhó – egy tételért

Hát szabad a diákot tévútra vezetni, kellemetlen helyzetbe hozni, arra kényszeríteni, hogy kínos-kelletlenül bizonygassa a nagy író zsengéjének vélt erényeit? Így a tételrombolók. De persze nem késett a válasz sem...

Csiki László: Nagy Imre Zsögödön, 1973. július 28-án

Nem valószínű, hogy van még művész nálunk, akinek életében két (Marosvásárhelyen is létezik egy Nagy lmre-képtár) állandó kiállítást, gyűjteményt szerveztek volna. A zsögödi tárlat többnyire a művész utóbbi alkotásait mutatja be.

Gerhardt Csejka: Az egyszeri juhász igaza – a hatvanas évek nyugatnémet irodalma

A hatvanas évek nyugtalanságot hoztak Németország Szövetségi Köztársaság irodalmi köztudatában, kételyeket támasztottak afelől, hogy éppen alapvető tartalmát tekintve mennyire egy értelmű, szerves és ésszerű az íróknak az irodalomhoz való viszonyulása...

Gálfalvi György: Az úton végigmenni…

A többiek lelkesedéséből nem sokáig tartott. Ahogy szertefoszlott az illúzió, hogy kerekeken lehet Dardzsilingig gördülni, munkahelyre, családra, közbejött akadályokra hivatkozva léptek vissza. Jakabos Ödi már szokva volt ehhez. Minden útjára többedmagával szeretett volna elmenni, s végül mindig egyedül maradt.

Szász János: Amerikai napló – Dallasban az élet megy tovább

Most minden milyen békésen és barátságosan tündököl, a kapuk nyitva, az ablakokban könnyű függönyöket lebegtet a tavaszi szél, mert hiszen elnökök haltak és elnökök jöttek, de a texasi olaj továbbra is kibuggyant az édes anyaföldből, és az élet, a life, ahogy otthon is mondani szoktuk, ment a maga útján stb.

Debreczeni István: Arany János hétköznapjai 3.

Csak mikor a család lepihent, tehát késő este, éjjel meg reggel dolgozott. Bevonult a maga kis szobájába, de itt sem dolgozhatott csendben, mert a szomszédban lakó Debreczeni János csizmadia céhmester fia késő esténként rettenetes klarinétozásával sokszor elűzte az ihlet perceit