Szász Zoltán Imre: A hangjátéktól a szó-dzsesszig

Az a sajátosság, hogy a hallgató csupán a hallottak alapján ismerkedik meg a történettel, alkalmassá teszi a hangjátékot a csapongó fantázia képeinek, az elszabadult belső monológoknak, a lelki válságoknak a megjelenítésére...

Puzsér Róbert: Játék a nagyságért

Orbán Viktor elszigeteltsége a nemzetközi politikában mára annyira súlyossá vált, hogy a rossz viccnek beillő új argentin elnököt, Javier Mileit a magyar miniszterelnök az elsők közt biztosította elismeréséről és megbecsüléséről.

Huszár Sándor: Van-e Napóleon-dilemma?

A mi korunk valami egész különös módon nem szereti az agresszorokat. És én – olvasó –, aki idegeimben hordom a kor életérzését, kritikusabb szemmel nézem ezt a történelemben nem először felbukkant gőgöt, amely népeket igáz le, alá, meg és akar – kéretlenül – boldogítani.

Csiki László: Méliusz József köszöntése – nevekkel

Ha Méliuszról beszélünk, mindig előkerül valahonnan Európa. De hol is lehet az az Európa, ha sokaknak mindegyre hivatkozniuk kell rá, viszonyulniuk hozzá („mi és Európa”), és sokszor csak segédfogalom? Méliuszban azonban nincs semmilyen elkülönítő aggály.

Puskás Attila: A rovarvilág Homérosza

Haláláig levelez Darwinnal, aki egyaránt nagyra értékelte Fabre tudományos munkásságának újszerűségét, eredetiségét, előadásmódjának színességét, s fel is használta korszakalkotó életművében egyes következtetéseit.

Gáll Ernő: Betiltott nemzetek Nyugaton

A történelem cselekvő alanyaiként fellépő etnikumok természetesen nem azonosak azokkal a kisebbségekkel, amelyekről azt írja Guy Héraud, hogy az állandósult kulturális egyenlőtlenség állapotában művelődésük stagnálásra, vidékiességre, végül pedig eltűnésre van ítélve.

Méliusz József: Fundoianu 75

A francia – nem, az európai – ellenállási mozgalom közkatonájaként bukott le 1943 novemberében. Párizs városában, ahol hamis papírokkal élt. Holott élhetett volna a tulajdon román vagy francia nevén, művét mentve délen, a meg nem szállt Franciaországban.

Marosi Péter: Brecht-rögtönzések

Brecht bizonyára nem ilyen ellentmondásossággal kívánta felrázni, dezilluzionálva mozgósítani a nézőteret. Ennyit leírhat erről az előadásról az a kritikus is, akinek különben nincsenek csalhatatlan Brecht-receptjei.