Csehi Gyula: A mű rangja

Az az író volt, akinek nem árthatott a személyes ismeretség. Akinek nem ártott a mecénási szerep sem. Ha jól tudom, a két világháború között a jótékonykodók mellett, akiknek száma szintén nem volt légió, ő volt az irodalomnak egyetlen valódi mecénása, akit nem volt indokolt ezért a szerepvállalásért hibáztatni

Csiki László: És egy cseppet tán boldog is vagyok

A rosszat természetszerűleg elveti – de ez nem jelent feltétlenül harcot és agitációt. Megoldja a fogalmakkal és a hivatkozásokkal, nem konkretizál. Ennek azonban nem feltétlenül a lankadáshoz, az öregséghez van köze. A bölcsességhez – melyet állítólag az idő hoz meg – talán már igen.

Jakabos Ödön: Válasz Nagyenyedre

Délután két óra. Szédülök a forróságtól. Újra árnyékba menekülök, egy szikla alá. Az ösvény a meredek sziklaoldalba kapaszkodik, annak hajtásait követi, így helyenként a kiugró kőfedél árnyékot ad

Szász János: Hahó! az óceán! Amerikai napló

A New York-i Cloister-eket, ha nem tévedek, valamelyik Morgan vásárolta meg... Minden valamirevaló amerikai múzeum (a legkisebb is) tele van európai festők képeivel és szobraival, az ókoriaktól el egészen Picassóig. (Istenem, jut is, marad is...)

Gálfalvi Zsolt: Alkotás és visszhang – Levélváltás

Az elvi-baráti magatartás, az egymás iránti megbecsülés ugyanakkor megakadályozhatja azt is, hogy tájegységekhez való vélt vagy tényleges kötődés okán egyesek megpróbálják elválasztani az eszmeileg-esztétikailag alapvetően egymáshoz tartozókat, apró darabokra kíséreljék meg felhasítani az irodalom egységes folyamatát...

Pethő Tibor: Horthy és Nagy Imre NER-Magyarországon

A nemzetvesztés és a hazaárulás kontextusában meg külön érdekes Kovács Zoltán állítása, hogy „Nagy Imrét, Magyarország kommunisták által halálra ítélt és kivégzett miniszterelnökét a jobboldal nem szokta szidni. Különösen nem »tele pofával«. Épp ellenkezőleg.

Ágopcsa Marianna: A restaurálás gondjai

Ágopcsa Marianna: A restaurálás gondjai
Vasile Drăguţ hívta fel rá a figyelmemet. 1972. október 1-én jártam itt, a freskót néhány hónappal előbb fedezték fel, amikor a szószék melletti falrészen leesett a vakolat és „színes foltok” tűntek elő. Százötven freskó áll a sürgősségi listán, de ez a freskó nem szerepelt közöttük, hiszen a templom épülete nem műemlék.

Kozma Dezső: A líraiság lehetőségei

Kozma Dezső: A líraiság lehetőségei
A Krúdy-regény nem úgy regény, ahogy azt addig megszoktuk. Némi túlzással azt is mondhatjuk: inkább líra, mint epika, hisz nincsen jól meghatározható cselekménye, színtere s a szokványos szerkezeti sémák sem illenek rá. Krúdyt magát parafrazálva: művei olyanok, mint azok a dalok, amelyeket sohasem énekelnek végig.

Vilhelm Károly: Egy délután Barcsaynál

Vilhelm Károly: Egy délután Barcsaynál
Kávét iszunk, és egy régi szuszékról, egy régi rézkarcáról beszélünk. Elmondja, hogy több hónapig mintázott is, ami ugyancsak különböző tér- és formakérdések tisztázását eredményezte. Nagy elismeréssel beszél Abodi Nagy Béláról, Ambrus Imréről, a kolozsvári fiatal festőkről, és kérdez a vásárhelyiekről.