Posts by Ifj. Ágoston Hugó

Hát szabad a diákot tévútra vezetni, kellemetlen helyzetbe hozni, arra kényszeríteni, hogy kínos-kelletlenül bizonygassa a nagy író zsengéjének vélt erényeit? Így a tételrombolók. De persze nem késett a válasz sem...

A hatvanas évek nyugtalanságot hoztak Németország Szövetségi Köztársaság irodalmi köztudatában, kételyeket támasztottak afelől, hogy éppen alapvető tartalmát tekintve mennyire egy értelmű, szerves és ésszerű az íróknak az irodalomhoz való viszonyulása...

A többiek lelkesedéséből nem sokáig tartott. Ahogy szertefoszlott az illúzió, hogy kerekeken lehet Dardzsilingig gördülni, munkahelyre, családra, közbejött akadályokra hivatkozva léptek vissza. Jakabos Ödi már szokva volt ehhez. Minden útjára többedmagával szeretett volna elmenni, s végül mindig egyedül maradt.

Most minden milyen békésen és barátságosan tündököl, a kapuk nyitva, az ablakokban könnyű függönyöket lebegtet a tavaszi szél, mert hiszen elnökök haltak és elnökök jöttek, de a texasi olaj továbbra is kibuggyant az édes anyaföldből, és az élet, a life, ahogy otthon is mondani szoktuk, ment a maga útján stb.

Csak mikor a család lepihent, tehát késő este, éjjel meg reggel dolgozott. Bevonult a maga kis szobájába, de itt sem dolgozhatott csendben, mert a szomszédban lakó Debreczeni János csizmadia céhmester fia késő esténként rettenetes klarinétozásával sokszor elűzte az ihlet perceit

Ezzel a módszerrel csak az lehetett 1963-ig történettudós, akinek olyan félelmetes memóriája volt, mint Kelemen Lajosnak. Filozófus kortársa így jellemezte: „Ha a »káptalan« fogalmára keresek szemléltető példát, Kelemen Lajos feje jut eszembe.”