Muhi Sándor: Miről írok ebben a kötetben?

Muhi Sándor: Miről írok ebben a kötetben?
Rövid eszmefuttatásokat olvashat az érdeklődő Munkácsy Mihály hármasképéről, Hám János arcképeiről. Versaillesről, a bankjegyek képzőművészeti vonatkozásairól, graffitikről, a Kassai Dómról, A. Dürer és C. Brâncuși alkotásairól, a szatmári szecesszióról...

Huszár Sándor: Az olvasó hivatása

Számtalanszor elmondtuk, hogy A Hét lényegében a társadalom anyagi és szellemi mozgásának minden vonatkozásában illetékes. De illetékes-e? Elvárható-e a minden részletre kiterjedő tájékozottság olyan körülmények között, amikor a lapnál egy szerkesztő felel – például – a természettudományok végtelen és egyre szaporodó soráért?

Kovács János: A Periszkóp öt száma és ötven éve

Az izmusok nagy fellángolásainak végső fázisában születő aradi lap nem volt és nem is lehetett valamilyen pontosan körülhatárolt avantgarde-tömörülés közlönye, mert ilyen tömörülés nálunk nem létezett.

Szőcs István: Mennyire hamis – és mennyire megfejtett?

Sajnos, Kabay cikkének legsebezhetőbb pontja éppen a Csallányhoz való kritikátlan igazodás. II. Szilveszter pápa állítólagos rovásírásra vonatkozó rendeletéről van szó. Hogyhogy Fülöpnek ez fel sem tűnt, pedig ő a Székely Oklevéltárat lám betéve tudja?

Szávai Géza: Idézőjelek felbontása

Szokványos zsargonban mesél itt mindenki. Nem is a zsargon ellen van kifogásom (a legtöbb szó, kifejezés tájnyelvi, és elég régi eleme a nyelvnek), hanem a stílus szokványossága ellen. A zsargonnal is lehet jellemezni, csakhogy Zsibói jellegtelenebbekké teszi vele hőseit.

Ivó Péter: Emberiség

Általánosan elfogadott és -ismert igazság, s csak azért említem, mert az emberiség helyett furcsa szókapcsolatot olvastam Illyés Gyula Kháron ladikján című könyvében. Egy öreg bácsi nem az emberiségért, hanem az „emberi nemzetért“ kesereg.