Ifj. Ágoston Hugó – Oldal 5

Stanislaw Lem: A fő ellenfél a káosz

Az australopythecusok lejöttek a fáról, és dögökkel kezdtek el táplálkozni. Majd vadászni kezdtek. Nem a munka teremtette az embert, hanem a vadászat. Bolygónk képes az öntisztulásra, de csak egy bizonyos határig.

Gabriel Andreescu: Tőkés László

Ha Tőkés László pozitív politikai szerepet akar betölteni a magyar közösség életében, a hősies sugallatok helyett inkább azokra kellene hallgatnia, amelyek párbeszédre szólítanak. Az igazság akarását meg kell toldania a valóságérzékelés tudományával.

Ágopcsa Marianna: Andreescu évszakai

Titkolt, de szinte rögeszmés alázata ez a festészetnek mint cselekvési formának. A festészet egyelőre egyszerű és fáradalmas művelet, hiányzik belőle az eksztázis. A művészet csodáját a munka vallása helyettesíti.

Kapusy Antal: A szerencsevárás természetrajzához

„Ugyanolyan hiábavaló siránkozni a múlt babonái felett, mint panaszkodni egy csúnya látványt nyújtó állványzat miatt, ha az szükséges egy szép épület felépítéséhez… Az ember hozta létre a babonákat és az elnyomás intézményeit éppúgy, ahogyan ő teremtette meg a tudományokat és a termelési eszközöket.

Miklós Jenő: A molekuláris biológia hamleti dilemmája

Az USA-beli National Academy of Sciences felhívást intézett a tudósokhoz, amelyben kéri, hogy időlegesen függesszék fel a „genetikai mérnökségi“ kutatásokat. Az érvelés: fennáll a veszély, hogy az emberiség olyan baktériumokkal fertőződjék meg, amelyek előre nem látható biológiai sajátságú hibrid DNS-molekulákat tartalmaznak.

Majtényi Erik: Sétálni voltam

És egyáltalán, miféle élet ez, amely annyi tragikumot zsúfolt magába, hogy hellyel-közzel már csak akasztófahumorral, SS-humorral, szögesdróthumorral, krematóriumhumorral lehet szólni róla? Vagy talán a világ volt ilyen? Hogy már küld is vissza az olasz lányhoz...

Szávai Géza: Séta – regény és valóság között

Önmagát adva saját műformáját is megteremti az emlékezés: a regénynek ad szervező, éltető elvet. Az emlékező Földes Mária visszavetíti magát 1960-as sétájába – ebbe sűrít mindent. Olyanszerűen, mint Lászlóffy Aladár regénye, mely egyetlen reális percbe sűrítetten esztendők történéseit meséli el...

N. Vasziljev, A. Govorov: Hol van a feldmarsall?

Ebéd közben Szamszonov elmondta a rádiósnak, hogy a faluban két német kém letartóztatásáról beszélnek. – Jelentsd a központnak! – utasította. Sztupkó nem volt elragadtatva, hogy ismét működtetnie kell az adót. Félt, hogy elkapják.

T. L.: Közjáték whiskyvel

Rövid tanácskozás után egyöntetűen úgy döntöttek, hogy az italok előállítására vonatkozó szabályok nem vonatkoznak a skót whisky természetes eszközökkel történő előállítására. A megkönnyebbülés fellegeket kergető sóhaja szállt fel a britek ősi szigetéről. S nemcsak onnan.

Mezei József: Molnár Dénes – szöveggel

Molnár Dénes mint karikaturista nem gúnyrajzokat, hanem torzképeket készít, melyek nem mindig és nem főképpen nevettetők, s ha megdöbbentenek is, nem elkeserítők, hanem katarktikus hatást gyakorolnak minden egészséges itélőképességű és gondolkodású emberre.