Posts by Ifj. Ágoston Hugó

Mennyit rágtátok a fülemet, a szerző, a rendező, mindenki, hogy így kéne meg úgy kéne. Akkor hagytalak, tudod, minden jó ötletet szívesen vettem. De most megmondom: én a dzsungelt szinte mindennap megjártam. És megszereztem a gyémántot.

Vadász Zoltán Stockmannja kivételesen jó alakítás, már-már túl a megszelídített szerep lehetőségein. Hangjának rábeszélő melegségében, mozdulatainak lendületében és sutaságában, buzgó jövés-menésében vidéki apostolok sorsát viseli fáradhatatlanul, harapóson és mindig újra lelkesen.

Nagy dilemmájában Szávai – mint kiderül – már-már megértette, hogy a mindenkori kezdet bátorításra szorul, de megijedvén azután önnön nagyszívűségétől, dilemmájából kikászálódva gyorsan leparancsolta Veress Dánielt a világot jelentő deszkákról.

Veress Dániel úttörő szerepe lényegesen jelentéktelenebb, mint Sütő András véli (ha a két világ háború közötti folytatástól vagy a negyvenes-ötvenes évek próbálkozásaitól eltekintenénk is), a Mikes-dráma 1969-ben jelent meg, Kocsis Martinovics-drámája szintén, Páskándi Dávid Ference 1970-ben.

A legnehezebb körülmények között, napi tizenhat-húsz órát dolgoznak az új kórház munkáshősei. Kevés az ember, gyenge az élelmezés, de mindenki lelkesen, nagy hivatástudattal végzi feladatait.” Ön rektorként közvetlen résztvevője volt ennek az építőmunkának.

A szerző olvasni kezd. Még magyaráz, de aztán delejes áram indul az asztal körül. A csevegés elhallgat, figyelemmé némul. A szerző olvas, már él a Szöveg, forrósodik a dráma. Végighullámzik a termen: érzi az asztal, a székek, a falak, a színészek.

Közéjük tartozik – elsősorban – Markó Béla, aki nemrég önálló kötettel is jelentkezett a Forrás-sorozatban. De ugyancsak sok reményre jogosítónak véljük Adonyi Nagy Mária, Nagygarda József, Németi Rudolf, Pethő László, Szőcs Géza s Veress Gerzson pályakezdését is...