Posts by Ifj. Ágoston Hugó

Régi adósságunk a romániai magyar irodalom történetének kidolgozása. Minden tudományos szintézist azonban hosszas és alapos dokumentálódás előz meg. irodalomtörténetünk kidolgozásának elengedhetetlen előfeltétele az irodalomtörténeti bibliográfiák elkészítése, melyek útbaigazíthatják a kutatókat.

Madách látomása olyan modell, amely a történelem mozgásának pontos mása. Valóban erről van szó Madách művében: jó és rossz döntések, győzelmek, megalkuvások, iszonyú kudarcok szakadatlan láncáról.

Maszat annak idején sűrűn szólíttatott fel, hogy menjen már a dolgára, különös tekintettel a vendég urakra, akik mi voltunk, a fiatalok szatmári színházának rajongói, írók, szerkesztők meg hasonszőrűek. Abból az időből (tehát 1956-ból) két csodálatos bogyószemre emlékszem csupán...

Alig tudtam magamnak parancsolni, hogy ne színpadképekben, hangsúlyokban, mozgásban lássam ezt a hatalmas, egyetemes remekművet. „Ha rendező lennék...” – írtam cikkem végén, igen: film- vagy színházi rendező... Tényleg, most jut eszembe: tudtommal film még, legalábbis modern film, nem készült a Tragédiából.

Mikes és a szerelem. Érintenünk kell futólag ezt az élményt is; nagy teret foglal el a Leveleskönyvben (Veress Dániel „énregényt” vél kibontakozni e szálon), és ami fontosabb: érdekes műfaji következményei vannak.

Ki tagadná az emberi közösség tapasztalatának ösztönző hatását a magányt akarata ellenére is átélő, sőt megszenvedő egyén életérzésére? Ki állítaná, hogy a sikerélménynek nincs befolyása a magatartásra?

Ha valaki szereti a szakmáját, nem találja olyan nehéznek. A körülményeket pedig úgy veszem, ahogy vannak. Nem tudom, mihez kezdenék a deltán kívül. Visszatérjek a nyugodtabb élet kedvéért a katedrához vagy valami hivatalban unatkozzam végig az életet? Az én helyem egyelőre, s még sokáig talán, itt van.

... állunk a pontonon, nézem a csatornán túli képet, amit már úgy megszoktam, mint ha itt ezen a parton, az állomás melletti házak valamelyikében születtem volna és töltöttem volna le egy életet, akárcsak ugyanabban a fegyházban... Babitsot parafrazálom...