Posts by Ifj. Ágoston Hugó

„Csupa tökfilkót ábrázolni, ebben nem találok semmi érdekeset... Darabjaimban azért vannak vallomások, mert a darabok emberekről szólnak, s a gondolkodás, a hit és a filozofálás bizonyos mértékig hozzátartozik az emberi természethez.”

A „szabadúszó” grafikus bizonyos határokon belül, azaz a hajlamai, képességei, hajlandósága maximális határain belül természetesen azt a feladatot is elvállalja, amelyet nem a lelkére szabtak...

A vámtiszt kénytelen elkobozni az almákat. Hiábavaló minden tiltakozás, ez az előírás, a sziget fölötte kényes saját gyümölcsállományára és ilyen intézkedést hozott, hogy elhárítsa az esetleges gyümölcsbetegségek elterjedését.

„Bölcsessége” tulajdonképpen nem álszakáll, sokkal inkább arról van szó, hogy nem tudja és nem is akarja letagadni az egykori képzett filozófust. Saszet versben fogalmazott kérdései sosem a lírikus világra csodálkozásából fakadnak, ő mindig tudatosan kérdez

„Aki viharosan szeret, gyűlöl, sóvárog, undorodik: ez az élő. Aki nyugodtan viseli az összefüggőt: ez a létező.” Az élő és a létező között ebben az összefüggésben érzelmi és tudati különbség is van.

... végül is megérkeztünk hát Velencébe, ahová annyira szégyellettem érkezni, hiába védekeztem ellene, foglyul ejtett, és itt a Téren lesújt, megsemmisít a szépsége; s valljuk be: ez a látvány elnémította nagyszájú nonkonformizmusomat, Velence zsebre vágott; úgy állok itt és bámulok, mint egy kisgyermek a mesében ...

Azok a személyek, akik döntően transzferrel operáltak, sokkal fogékonyabbak voltak az egyéni tanulási tanácsokra, mint a többiek; tanulmányi eredményeik megjavultak és tartósan magas szinten maradtak.

Miért fenyegeti ez az emberiségnek mint egésznek a fejlődését? Miért van szüksége a környezetvédelemnek nemzetközi összefogásra? Indokolt-e az az intenzív érdeklődés, amit a kérdés iránt tanúsítanak vagy csak vaklármáról van szó?

„Midőn megköszönöm professzor uramnak irántam tanúsított jóságát – írja egyebek közt a levélben –, amivel eddigi utamon istápolt s amit csak egy minden művészetért rajongó lélek tehet meg, bukaresti tartózkodásomról számolnék be."

Vitathatatlanul elítélendő az életkor szerinti osztályozás; az idős ember élete saját maga, sőt esetleg a társadalom számára is érhet annyit, mint a fiatalé. Egyes angol kórházak Dóczy professzor említette próbálkozásait az angol polgári sajtó is élesen elítélte.