Muhi Sándor: Galgóczy Endre

Muhi Sándor: Galgóczy Endre
A művészek és a vállalkozók, üzletemberek gondolkodásmódja távolabb áll egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől. Csoda, hogy a gazdasági válságok, háborúk, totalitárius rendszerek időszakában minden művész kiszolgáltatottá válik?

Gálfalvi Zsolt: Alkotás és visszhang – díjkiosztás után

Az esztétika és irodalomkritika területén olyan, tájékozódásában, tartalmában, időszerűségében és megírásmódjában egyaránt példás teljesítményre hivatkozhatunk, mint Rácz Győző Értelem és szépség című kötete, amely véleményem szerint méltán megérdemelte volna az írószövetség díját.

Fábián Ernő: Mocsáry Lajos igaza

A mai olvasót eszméinek, magatartásának erkölcsisége ejti ámulatba. Szinte minden elvi megállapítását bárhol elfogadhatják ma is a nemzetiségi kérdés eszmei és gyakorlati kiindulópontjaként. A történelmi és társadalmi valóság ismerete adott erkölcsi erőt és bátorságot harcához, kiközösítése elviseléséhez is.

Tabák László: „Én vagyok Dárius…“

Az akhaimenida királyok tiszteletben tartották a meghódított népek kultúráját, művészetét és vallásos hitét, és hathatósan támogatták a tudományos ismeretek terjesztését, az irodalom és a művészet alkotásainak népszerűsítését. A „királyok királyának” udvarában kerestek menedéket a kor legjelesebb elméi...

Oláh Tibor: Olasz írók – az írói felelősségről

„Én már végignéztem egy szánalmas komédiát, a fasizmus bukását: láttam, hogyan született meg fasiszták ténykedéséből az antifasizmus. Remélem, nem kell végigszenvednem egy második komédiát is, az antifasiszták nyomában újjászülető fasizmusét”.

Kiosztották az Írószövetség 1972. évi díjait

Nemzetiségek irodalma: Szilágyi Domokos (Sajtóértekezlet); Bajor Andor (Tücsök és bogár), Franz Heinz (Ärger wie die Hund) és Immanuel Weissglass (Dar Nobiskrug); elsőkötetesek: Saszet Géza (Bizonyság) és Váradi B. László (Kölyökharcsa).

Megjelent a Fagyöngy – Szilágyi Domokos ajánlásával

Mit tud tehát Illyés Kinga ? – Fölfedezni a versben az élőbeszédet. Mert elmélet, üdvözítő is, akad nem egy; az igazság viszont annyi – csak annyi! milyen egyszerű ez, és milyen nehéz érvényre juttatni – , hogy a vers alapja az élőbeszéd.