Ifj. Ágoston Hugó – Oldal 105

Győzikével nem fotózkodunk – Interjú Verebes István színésszel, rendezővel, íróval, színházigazgatóval , műsorvezetővel

Olvasom az újságokat, nézem a híreket, hallgatom a nyilatkozatokat, és közben a legkevésbé sem érzem, hogy meg kellene szólalnom. Pedig igencsak karcosan látom a dolgokat. Ha mégis írok, akkor, mint a Kádár-rendszerben, a sorok közé rejtem a véleményemet...

Pótolhatatlan rendezetlenség

A közoktatás leépítésével olyan nemzedék jön létre, amely még a leghétköznapibb koncepciókat sem lesz képes felfogni, és akkor lehet bármilyen zseniális a Nobel-díjas fizikus, a komplex rendszerek sok szinttel az átlagember kapacitása fölé fognak kerülni.

„A rettenet jött át a kerítésen”

Sem a Hamásznak, sem a libanoni Hezbollahnak nem érdeke a béke. Amint tárgyalásokra kerül sor, vagy Izrael és egy arab állam közeledni kezd egymáshoz, a terrorszervezetek aktivizálják magukat, és vérrel igyekeznek eltörölni a diplomáciai eredményeket.

Szekernyés János: Számunk képzőművésze – Podlipny Gyula

Több mint fél évszázadot átölelő pályáján rengeteg önarcképet festett. Nem valamiféle önimádat, befelé fordulás, énkultusz köti a műfajhoz, hanem a kemény személyiségvizsgálat, a tagolt véleményformálás, a harcos meggyőződés tudatosan vállalt felelőssége.

A köz csak addig fontos, amíg a pénzét le lehet nyúlni – Interjú Kepes András íróval, újságíróval, egyetemi tanárral

Magyarázhat a kormány autonómiáról, szuverenitásról és nemzeti érdekről, és a sosem volt múltra hivatkozva büszkén döngetheti a mellét, de Magyarországon a nemzeti érdek mindig azon múlott, hogy éppen melyik hatalomtól függtünk.

Francois Jacob: A fajelméletről

A biologizmust majdnem mindig konzervatív célok szolgálatába állították. A rasszizmus azt a kérdést teszi fel, hogy vajon a fizikai és adaptatív különbségeknek valóban megfelelnek-e rejtett intellektuális különbségek, vagyis a látható rejt-e magában láthatatlan különbségeket?

Lászlóffy Aladár: A mindenidejű jelen – jegyzetek Király László prózájáról

Király valóságismerete és íráskultúrája is azt bizonyítja, hogy a fáziskülönbség nem a világból adódik; mi most már ott tudunk lenni Armstrong hangulatában s a kolompszó kitörölhetetlen hangulatában egyaránt. Sőt, Bartók és Brâncuși hangulatát már innen szállították a világnak.

Muhi Sándor: Bob Lóránd, Kállay Attila véndiáknapi tárlata Szatmárnémetiben

Az ilyen típusú megnyilvánulások emlékeztetnek arra, hogy a médiumok révén naponta ránk zúduló képanyagból válogatnunk kell, folyamatosan el kell választanunk az értékest az értéktelentől, a lényegest a lényegtelentől.

Veress Dániel: A továbbélő Hemingway

A Hemingway-féle viselkedés és magatartáskódex csupa tragikus hősöket teremtett. Az volt Nick Adams, az volt Francis Macomber, Robert Jordan vagy akár Richard Cantwell is, mindannyian teremtőjükre, az íróra ütvén. De nem igazából tragikusak. Hanem javarészt saját hajlamaik, természetük, esendőségük áldozatai.

Bányai László: Félbemaradt emlékezés

1955 szeptemberében Szentimrei még így dedikálta nekem Szentgyörgyi Istvánról szóló könyvét: „B. Lacinak e könyvvel köszönöm meg, hogy sok gondja között az én gondjaimat is szívén viseli”.