D. Varga Katalin: Párizsi levél – Zenét nézek a Cluny apátságban
Egy óvatlan pillanatban fölemelkedtem, s ahogy elnéztem a sötétben fekvő hallgatóságot, úgy néztünk ki valamennyien, mintha Moore bunkerjéből kerültünk volna oda. Atomkészültség! Sötétség, szép színű fények, irtózatos hangok. Nem félek.






