A képernyős kávéház tizenhét esztendejében számtalan szellemes mondat hangzott el a törzsasztalnál. Ráadásul olyanok, amelyeket a közreműködők nem otthon találtak ki, hanem a műsorban, a vita hevében pattant ki a fejükből. Az újraindított Heti Hetest is érdemes ebből a nézőpontból megközelíteni. Tegnap este négy figyelemre méltó mondatot jegyeztem föl.
„Ezek hülyék itt, mellettem.” Ez Majka száját hagyta el anélkül, hogy szokása szerint trágár kifejezéssel egészítette volna ki. A szabadszájú rapper arra utalt, hogy a többiek rajta köszörülték a nyelvüket. Ezt akár sértődötten is visszautasíthatta volna, de látszott rajta, hogy jólesett neki, hisz’ percekig foglalkoztak vele. S mert a kijelentést (beszólást) cinkos mosollyal enyhítette, a többiek se sértődhettek meg. A mondat az elviselhetőség keretein belül maradt, arra azonban nem vennék mérget, hogy meg is marad az emlékezetünkben.
„Szenteltvíz eladó?” – firtatta Hevér Gábor színész. A Karmelita kolostor sorsára utalt. A leendő miniszterelnök ugyanis nem foglalja el Orbán Viktor helyét a budai Várban, leköltözik a Parlament közelébe. Lehetséges, hogy a hamarosan gazdátlanul maradó épület berendezését kiárusítják? Az utalás sok nézőnél jött be. Igen ám, de mögötte még egy mozzanat rejlik. Ez már nem mindenkinél jött be. Amidőn Orbán hivatalát átadták a rendeltetésének, a KDNP-s miniszterelnök-helyettes, Semjén Zsolt megkérte Bese atyát, hogy ugyan szentelje már meg a miniszterelnökségi épület ajtófélfáit. Ebből még nem lett botrány, csakhogy a kormánypárti agitációra szakosodott páterről kiderült, hogy vonzódik a saját neméhez. A XXI. századi Magyarországon ezzel nincs is baj, ám Bese atya a nyilvánosság fórumain gyakran bírálta a homoszexualitást. A képmutatás államosított folyamatára már jóval kevesebben emlékeznek, ezért aztán a szellemes kérdőmondat aligha számíthat a maradandóságra. A kettős utalás már meghaladja a legtöbb tévénéző befogadóképességét.
A Telex „humanizálta Szijjártó Pétert” – fejtegette Hajós András. Az új Heti Hetes veteránja, a hajdani tévéműsor törzstagja egy hosszadalmas interjúra utalt, amely az ellenzéki portál podcastján látszott és hallatszott. E mondattal a közismert tévészemélyiség csatlakozott a közvélemény ama részéhez, amely azért kárhoztatta az április 12-ig ellenzéki húrokat pengető sajtót, mert a választási vereség után szóra bírta a néhány napja még hatalmon lévő politikusokat. Sokan osztják ezt az álláspontot, közöttük azonban egy-két kivételtől eltekintve nincs újságíró.
Az újságírás egyik legfontosabb fogalma a hírérték. Márpedig az Orbán-rendszer vezetői hírértéket jelentenek, elvégre magyarázattal tartoznak a hatalom gyakorlásáért. Az őket megszólaltató forumok legföljebb akkor marasztalhatóak el, ha a kitérő válaszokra az újságírók nem kérdeznek rá akár többször is. Erről parázs vitát kezdeményezhettek volna tegnap este, ha a Heti Hetesben lett volna újságíró. Hajós András ugyanis olyasmit mondott, amelyben továbbgondolásra késztetés rejlett. Kár, hogy a műsorvezető nem terelte erre a beszélgetést.
Mellesleg az idézett Hajós-mondat sem érte el a marandóság szintjét. Az viszont annál inkább jellemzi a közhangulatot, amelyet ugyanő így fogalmazott meg: „A címlapot kéne elvenni tőlük.” A jövő majd eldönti, hogy szájról szájra szálló ige (rövidítve: szállóige) lesz-é belőle. E műfaj kutatójaként beérem már azzal is, ha a Heti Hetes adásonként egy-egy szállóigét szállít Lefülelt mondatok című heti rovatomba.
Tíz mondat a szállóigékről
A nép szálló igéi a közmondások, a művelt ember közmondásai a szálló igék. (Alexander Bernát filozófus, Budapesti Hírlap, 1895. február 17.)
Szállóige az, amit unos-untalan használ az ember, anélkül, hogy ismerné az eredetét. (Papp Zoltán újságíró, Csongrád Megyei Hírlap, 1968. július 11.)
Az idézetek szájról szájra szállva, szállóigévé válva, meglepőbb gondolatok, igazabb igazságok hordozói lehetnek, mint amit az idézett író vagy költő valójában mondott. (Gábor György filozófus, Élet és Irodalom, 1969. április 5.)
Ha a politikusok nem találnak ki egy blikkfangos mondatot, akkor a televíziók, rádiók, napilapok nem idéznek tőlük. (Árpási Zoltán újságíró, Békés Megyei Hírlap, 2004. február 21.)
A szállóige születését tekintve egyedi alkotás, használatát tekintve közösségi. (Balázs Géza nyelvész, Édes Anyanyelvünk, 2018/3.)
Igazat adtam neki, talán azért, mert jól hangzott a mondat. (Rapai Ágnes író, Facebook.com, 2023. április 7.)
Egy jó szállóigét nem kezd ki az idő, nem koptatják meg az évszázadok, noha minden kornak szellemi tápláléka. (Kő András újságíró, Magyar Hírlap Online, 2023. szeptember 16.)
A szállóigék legfontosabb ismertetőjegye, hogy szerzőjük ismert személy. (Bodnár Ildikó nyelvész, Tinta.blog, 2024. november 4.)
Mészáros Lőrincnek érdemes lenne gyakrabban megszólalnia, hiszen minden félmondatából szállóige lesz. (Brückner Gergely újságíró, Telex.hu, 2025. szeptember 6.)
Szállóige az, amely akkor is hat, ha már kiveszett mögüle az adott korhoz kötődő összefüggés. (Zöldi László újságíró, Blog.hu, 2026. január 1.)
A szerző Médianapló-bejegyzése 2026. április 27-én.