Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke nemrég úgy fogalmazott, hogy a Fidesz erdélyi “hazugságkampányban” a Kelemen Hunor-vezette RMDSZ is részt vállalt, majd hozzátette, hogy ő nem egy sértődős típus, “spongyát rá”. Mi több, Magyar a Kelemen Hunorral folytatott budapesti megbeszélése után Facebook-bejegyzésében azt írta, hogy “Elnök úrral egyetértettünk abban, hogy a múltat magunk mögött hagyjuk, és a Tisza-kormány és az RMDSZ közösen fog az erdélyi magyarság megmaradásáért és fejlődésért dolgozni.”
Magyarország leendő miniszterelnöke tehát együtt kíván működni az RMDSZ-el – fogalmazhatnánk meg a következtetést, bár szerintem a kérdés ennél bonyolultabb. Magyar ugyanis a Kelemen Hunorral folytatott megbeszélései során egyértelművé tette, hogy az együttműködésnek azért vannak feltételei. Ezek közül kettőt meg is említett. Az egyik a levélszavazatokkal kapcsolatos visszaélések kivizsgálása, a másik pedig az, hogy az RMDSZ ne szóljon bele a magyarországi pártpolitikai küzdelembe. Ez utóbbiról a legnagyobb magyar párt elnöke azt mondta, hogy erre vonatkozóan garanciákat kapott Kelemen Hunortól.
Nos, nem tudjuk, hogy milyen garanciákat ajánlott fel az RMDSZ elnöke, de hazaérkezése után, finoman fogalmazva, árnyalta kötelezettség-vállalását. A Krónikának ugyanis már a következőket mondta: “Mi eddig se szóltunk bele a magyar belpolitikába, nyilván voltak politikai opcióink, az erdélyi magyar embereknek továbbra is lesznek politikai opciói. De a kérést nagy tisztelettel meghallgattam.”  
Figyeljünk a fogalmazásra: “nyilván voltak politikai opcióink” – ez a szövegrész az RMDSZ-re utal, hiszen kapcsolódik az előző mondatrészhez, amelyben Kelemen azt állítja, hogy eddig sem szóltak bele a magyar belpolitikába, majd rögtön hozzátette, hogy “az erdélyi magyar embereknek továbbra is lesznek politikai opciói”. Az ideidőknek itt különös jelentőségük van. A magyarországi pártpolitikai küzdelmekben az RMDSZ-nek voltak, az erdélyi magyar embereknek viszont továbbra is lesznek politikai opciói. Ezzel Kelemen valami olyasmit sugall, hogy hiába tartaná távol magát az RMDSZ a magyar pártpolitikai küzdelmektől, ott van az istenadta, amelyik ezután is kimondja azt, amit én bátran elhallgatok, és a Fideszre fog szavazni.
Ezt a gondolatot sokkal világosabban fejtette ki Székely István, amikor arra hivatkozott, hogy az RMDSZ nem tett mást, mint igazodott választói elvárásaihoz. Hogy ez mennyire hamis megközelítés, arról nálam avatottabb szerzők írtak itt, itt, itt és itt.
Csakhogy Kelemen elnök úr mellébeszél. Magyar Péter ugyanis világosan fogalmazott: nem azt kérte, hogy a Szövetség ne szóljon bele a magyar belpolitikába, hanem azt, hogy ne vegyen részt a magyar pártpolitikai küzdelmekben, márpedig az “erdélyi magyarok főnöke” pontosan ezt tette, amikor felszólalt a Fidesz debreceni kampányzáróján. 
A nyilatkozat befejező részében Kelemen Hunor egyértelműen ellentmondott Magyar Péternek, aki szerint “garanciákat kapott” Kelementől, ez utóbbi viszont nem tett egyebet, mint “tisztelettel meghallgatta” Magyar kérését, ám semmiféle garanciát nem adott, és azt sem tudni, hogy egyáltalán figyelembe kívánja-e venni.
Kelemen Hunor a levélszavazatokról a sajtó által is feltárt visszaélésekkel kapcsolatban is hárított, mondván, hogy “vannak reklamációk, de elmondtam, hogy ezekkel nem tudok foglalkozni, nem tudom kommentálni, mert nem kaptam olyan észrevételt, miszerint olyasmi történt, ami a választások menetét befolyásolta volna”.
Mindebből legalább két dolog következik. Az egyik az, hogy az RMDSZ-nek esze ágában sincs elismerni, hogy hiba volt feladni a markói “egyenlő közelség elvét” és csatlakozni az egyik, ráadásul komoly demokrácia-deficittel rendelkező magyar párt mellé. Ez egyben azt is jelenti, hogy a párt semmiféle korrekciót nem tart szükségesnek, semmilyen felelősség nem terheli, minden jól van úgy ahogyan van. A másik észrevételem az, hogy az eddigi politikai vonalvezetés felülvizsgálata, a következtetések levonása nem elsősorban Magyar Péter és a Tisza Párt érdeke. Az őszinte szembenézés a hibákkal feloldaná a megcsontosodott hierarchiát, teret adna a reformoknak, annak, hogy a Szövetségnek ismét markáns elvek mentén politizáljon és akár konfliktusok árán is feladja a sodródást, a kisebb ellenállás irányába történő elmozdulást, magyarán a vegetálást és a sumákolást.
Ezzel szemben az egyetlen dolog, amit a jövőre vonatkozóan a Szövetség szóvivője, Csoma Botond fontosnak tartott megfogalmazni az, hogy „Magyar Péterrel szemben az az elvárás, hogy Magyarország leendő miniszterelnökeként támogassa az erdélyi magyar közösséget”. Magyarán az RMDSZ-nek semmit nem kell újragondolnia, egyetlen feladata az, hogy várja a pénzt Magyarországról.
Kérdés, hogy ezt Magyar Péter is így gondolja-e…