Az újdonsült miniszterelnök néhány hete azt fejtegette, hogy ha majd átveszik a Mandiner című nyomtatott hetilapot és digitális portált, akkor ők szabják meg a tartalmát. Ez nem következett be. A kormány lett ugyan a tulajdonos, de egy tollvonással megszüntette az Orbán-rendszer egyik fórumát. Kormányváltás idején így szokott ez lenni, az új kormány szavazói bosszúra áhítoznak, az említett orgánum esetében nem is ok nélkül. Holott a hatalomra került tiszások másként is megoldhatták volna a helyzetet.
Azzal például, hogy érintetlenül hagyják a szerkesztőséget, kiteszik azonban a piac értékítéletének. Garantált a bukás, mindazonáltal a haldoklás tovább tart. Ennél költségtakarékosabb a politikai bosszú, ráadásul a szavazók óhaját is kielégíti. A halálos ítéletet mégse tulajdonítanám kizárólag a végrehajtó hatalom statáriális bíróságának. Hozzájárult az újság kiadóvállalata is, amidőn a tőle független döntés előtt megszüntette a hetilapot. A szerkesztőségi állomány kétharmadát elbocsátotta, a maradék egyharmaddal pedig az online változatot készítette volna tovább. Kívülállóként, de szakmabeliként rossz érzést váltott ki belőlem, hogy a szerkesztőség benjáminja, a huszonéves Kohán Mátyás elkottyantotta: a kiadóhivatal a gyöngébb munkatársaktól vált meg. Ez is így szokott lenni, de a kirúgás bejelentését nem föltétlenül a legfiatalabbra bízzák. Az operációs művelet nem sikerült, a kormányzat felgyorsította a kivéreztetés folyamatát.
A Mandiner közelmúltjából két mozzanatot emelnék ki. Az egyik az, hogy a kiadó kezdetben hagyta élvezkedni a kormánypárti kommentelőket. Majd felismerve, hogy az indulatos megszólalásokkal növelni lehet a portál hatását, kiszolgálta a vérszomjas kommentelőket. Úgy idézett a másik politikai oldal megnyilvánulásaiból, hogy olyan mondatokat emelt ki, amelyek felháborították a kormánypárti kemény magot. Ha pedig az ellenzéki nyilvánosság fórumain nem talált ilyen mondatokat, akkor csúsztatásásokkal és kihagyásokkal rá is segített az egyszavas vagy egymondatos, durva kommentekre. A manipulációs technika „jóvoltából” sikerült megvalósítani a fenntartói szándékot. A kiadó olyan utánközlő portált bocsátott az olvasóközönség rendelkezésére, mely a hatalom torzító nézőpontjából láttatta a nyilvánosság nem kormánypárti részét.
A másik mozzanat, hogy a szerkesztőség értékesebb része, az interjúk és publicisztikák megírása alaposabban felkészült újságírókat igényelt. (Őket tartotta volna meg a kormányváltás után Kohán Mátyás rovatvezető-helyettes.) Nem vonom kétségbe a szakmai felkészültségüket, mégis az a benyomásom, hogy figyelemre méltó írásaik sem voltak képesek eltartani a kiváló minőségű papírból nyomtatott hetilapot. Abban a pillanatban, amikor megszűnt a busás állami támogatás, nemcsak a politikailag halálra ítélt utánközlési gyakorlat vált semmissé, a spórolásból megszűntetett hetilap is fölöslegessé vált.
A Tisza-kormány értékítéletének van egy szemléleti ellentmondása is. A pályakezdő médiapolitikusok nem csupán a Mandiner munkatársait fosztották meg a folytatás lehetőségétől. Az úgynevezett „eltüntetési malőr”-rel (Stumpf András kifejezése a Válaszonline.hu, 2026. szeptember 10-i számából) az olvasókat is elzárták a Mandiner archívumától. Szerencsére huszonnégy órán belül módosították a végig nem gondolt döntést, és hozzáférhetővé tették azt a fránya archívumot. Immár visszamenőleg is tanulmányozható a Mandiner-jelenség.
Igen ám, de az Orbán-kormány áldásos tevékenysége folytán nem érhetők el a legutóbbi tizenhat évben megszüntetett ellenzéki orgánumok archívumai sem. Az új médiatörvény további módosításával kéne megismerhetővé tenni a digitális sajtó teljes anyagát. Ennek technikailag nincs akadálya. Remelem, szemléletileg sincs.
Tíz mondat a Mandinerről
Leginkább hálát érzek, hogy volt lehetőségünk hét éven át nyomtatott hetilapot csinálni. (Szilvay Gergely újságíró, Mandiner.hu, 2026. augusztus 3.)
Az illiberális rezsim Mandiner nevezetű felülete. (Puzsér Róbert publicista, Hang.hu, 2026. augusztus 28.)
A Mandiner nevű propagandaműhely. (Bokor Pál újságíró, Hang.hu, 2026. augusztus 29.)
A Mandiner éveken keresztül hazudott, uszított, fenyegetett, és próbált lejáratni jóravaló, becsületes embereket az adófizetők pénzén. Tegnap elzártuk a közpénzcsapot, azóta nem frissült az oldaluk. (Magyar Péter miniszterelnök, Facebook.com, 2026. szeptember 5.)
A Mandinernek nagy szerepe volt abban, hogy a fideszes olvasók is átszokjanak a liberális sajtóra. (Tóta W. Árpád publicista, Facebook.com, 2026. szeptember 9.)
Azelőtt, hogy a néhai állampárt 2017-ben rátette a tenyerét, a konzervatív underground csodás kis szerkesztősége volt. (Stumpf András újságíró, Válaszonline.hu, 2026. szeptember 10.)
Az Orbán-kormányok színtiszta politikai kiadványaként üzemelt. (Murányi András újságíró, a Népszabadság volt főszerkesztője, Index.hu, 2026. szeptember 10.)
Magyar Péter ezekben a percekben lekapcsoltatta a Mandinert. A honlap, benne másfél évtized munkája, volt-nincs. (Kohán Mátyás újságíró, Facebook.com, 2026. szeptember 10.)
Kapitális hülyeség volt a Mandinert ledarálni is, eltüntetni a világhálóról. (Molnár Bálint publicista, Kolozsváros.com, 2026. szeptember 10.)
Különös orbánum. (Szele Tamás újságíró, Huppa.hu, 2026. szeptember 10.)
A szerző Médianapló-bejegyzése 2026. szeptember 11-én.