Digitális könyvégetésként hivatkoztam privát posztomban arra, hogy egyik pillanatról a másikra a semmivé lett a Mandiner archívuma. Vannak, akik gyanúm szerint először használták ezt a kifejezést, én nem így tettem: ugyanezt gondoltam akkor is, amikor a NER-tulajdonos tüntette el az internetről a Népszabadság Online (NOL) vagy a Válasz.hu archívumát. Az utóbbiak évekkel ezelőtt történtek, és máig sem lettek helyreállítva. A Mandineré szerda este, és csütörtökre szerencsére újra elérhetővé vált a honlap.
Meggondolták magukat a nem kizárólag fideszes megszólalóktól érkező kritikák hatására? A Kontroll és a Reakció is idézték a nem nyilvános posztomat, ami kifejezetten véleményes eljárás, de nyilvánvalóan így is vállalom az általam írottakat. Hasonló kritikájának adott hangot a lapnál – hozzám hasonlóan – a korábbi, pártfüggetlen időszakban dolgozó Stumpf András, de például balról Jámbor András korábbi képviselő is.
Akár azt is lehetne hinni, mintha kizárólag a saját korábbi cikkeim elérhetőségét kérném számon. De – mint említettem – ugyanígy tettem több, hatalmi szóval megszüntetett lap esetében. És minden egyéb alkalommal. A VS esetében szintén számos problémával jár, hogy Wayback Machine segítségével is igen nehéz előbányászni kollégáim egykori cikkeit, és persze a sajátjaimat is. Ugyanez áll olyan egykor létezett online újságokra, mint a Cink, a Zoom vagy a Hírszerző. Az Azonnali archívuma jó ideig elérhetetlen volt, de az legalább azóta visszakerült.
Általános probléma a virtuális múlt megőrizhetőségének kérdése. Nyilván sok minden előbányászható ma egyéb módokon, de ha egy oldalt lekapcsolnak, az mindenképp jelentős károkozással jár. Nem kereshetőek onnantól az anyagok, nem fellelhetőek olyanok, amelyeknél nem ismerjük az url-t, nem tudunk minden apró részletet a megjelenésről. Ennél még a papíralapon fennmaradó, az Arcanumra felkerülő printsajtó helyzete is jóval megnyugtatóbb.
Kifejezetten súlyos helyzetet jelentett volna, ha a Tisza-kormány is beáll abba a sorba, amelyben Mészáros Lőrincet és Orbán Viktort találjuk. Merthogy ők azok, akik ezidáig politikai alapon végérvényesen eltüntették a sajtó különböző szegleteit. Ezt egyébként most számon kérte a Mandiner korábbi munkatársa, Joó István is. A Magyar Péter-kormány szerencsére nem csatlakozott a digitális múltégetők közé. Orbán Viktor is visszakapcsoltathatná végre mindazt, amit a NER gondos kezei eltüntettek. És ahogy ezt a cikket befejezem, épp látom, hogy hasonló gondolatait fejtette ki Stumpf András a Válasz Online-on. Orbán Viktornál pattog tehát a labda.
