Puzsér Róbert: Nincs két elit, csak egy?

A Magyar Hang cikke.

A Tisza Párt táborában súlyos bizalmi válság ütötte fel a fejét: a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal élére a semmilyen szakmai referenciával nem rendelkező Unger Anna került, akinek személye és kinevezésének körülményei finoman szólva aggasztóak. Magyarország miniszterelnöke a mai napig nem adott választ arra, hogy Unger Anna milyen szempont alapján volt alkalmasabb a tömegesen óhajtott Ligeti Miklósnál, a korrupció üldözésének legendás alakjánál ennek a hivatalnak a vezetésére – amely kérdés úgy is feltehető: mivel rendelkezik Unger, ami Ligetiből hiányzik? Ligeti Miklós köztudottan autonóm. Esetleg túlságosan? Ligeti Miklósnak köztudottan személyes ügye az antikorrupció. Esetleg nem utasítható? Vagy ez alaptalan vádaskodás? Akkor a hatalom miért nem ad magyarázatot?

Unger Anna személyében Magyar Péter egy politológust ültetett az elszámoltatásra és számonkérésre szolgáló, kifejezetten jogi felhatalmazással működő hivatal élére, olyasvalakit, aki korrupciókutatással soha nem foglalkozott, aki büntetőiratot életében nem látott, és aki korábban legfeljebb négy embert irányított, úgyhogy nincs értelmezhető vezetői tapasztalata ahhoz, hogy egy százötven fős hivatal munkáját koordinálja. Tényleg a politológia tudománya meg a vezetés képessége az az érték, ami Unger Annát alkalmassá teszi Magyar Péter szemében? Nem a megbízhatósága? Nem az, hogy kifejezetten neki meg Ruff Bálintnak lehet hálás?

Bűnösök kerestetnek – Két kérdést érdemes most, a vagyonvisszaszerzési hivatal tevékenységének hajnalán végiggondolni.

Unger Anna feladata a politikusbűnözők számonkérésének menedzsmentje, ő azonban nyilatkozatai alapján valamiféle tablóképet akar festeni az állampolgárok okulására a hazai korrupció szerkezetéről. Jelzem, hogy Unger Anna félreérti a feladatát. A korrupció szerkezetrajzának megalkotása oknyomozó orgánumok meg kutatóintézetek dolga, az ezt ábrázoló tablókép pedig már sokszorosan elkészült: a magyarok elé tárta többek közt a Partizán, a 444, a Válasz Offline, a Direkt36, az Átlátszó meg a Transparency International. Amit a közvélemény Unger Anna hivatalától vár, az a börtönválogatott tablóképe a Fidesz politikusbűnözőinek részvételével. Ki bízta meg Unger Annát azzal, hogy tablóképet fessen? Magyar Péter a választás előtt bilincset meg rácsot, nem vásznat és festéket ígért.

Magyar Péter eddig minden ügyben kiszolgálta az uralkodó közhangulatot, ha pedig épp nem, és a közvélemény felgerjedt vele szemben, nagyon gyorsan korrigált, és állt át arra az álláspontra, amelyet az őt pártoló tömeg képviseleteként azonosított – holott a jelenleg mutatkozó bizalmi megingásnak korábban a töredékével sem szembesült. Az Unger Anna személyét illető ellenállásra adott válasza az első alkalom, amikor Magyar Péter konokul szembemegy a közakarattal. Úgy tűnik, ez olyan ügy, amelyben Unger Anna személyéből nem engedhet – hiszen nem holmi igazságügy-miniszterről, oktatási miniszterről vagy köztársasági elnökről van szó: Unger Anna személyén szűken értelmezve az elszámoltatás és a számonkérés, tágabb értelmezésben maga a rendszerváltás múlik. Az a tény, hogy épp az ezt felügyelő személy kiléte az, ami a kommentfalak mindenható szereteténél is fontosabb, zavarba ejtő következtetésekre ad okot. Magyar Péter eddig olyannyira a táborával meg a táborának kormányzott, hogy a közérdeket sokszor alig lehetett megkülönböztetni a közvélemény kényétől-kedvétől, ebben az ügyben azonban soha nem tapasztalt ellenállásba ütközött, ő mégis beleállt, és akaratát a diskurzus lefolytatása nélkül, a hatalmi erő és tekintély szavával, felülről lefelé érvényesítette. Miért lett fontosabb Magyar Péter megítélésénél, hogy Ligeti Miklós ne vezethesse ezt a hivatalt? Talán azért, mert Ligetivel kapcsolatban mindenki meg van győződve arról, hogy nem Magyar Péterhez lesz lojális, hanem a magyarokhoz? Hogy lett a tetszésnél fontosabb, hogy egy megbízható pártkáder kerüljön egy olyan hivatal élére, ahová a korrupció üldözése iránt elkötelezett civil is jelentkezik? Ezek a megválaszolatlan kérdések lebegnek az Országház épülete felett.

Az elszámoltatás ígéretével országfoglalást végrehajtó Magyar Péter az ezért felelős igazságügyi tárca élére azt a Melléthei-Barna Mártont jelölte, aki Unger Anna ajánlatát látva szavazatával és nyilatkozatával egyaránt az új hivatalvezető szakmai alkalmatlansága mellett foglalt állást. Ugyan mi riasztó jel a magyaroknak, ha ez nem az? Melléthei eszerint alkalmas volt igazságügy-miniszternek, az általa szakmailag alkalmatlannak tartott Unger ugyanakkor szintén alkalmas az elszámoltatással megbízott hivatal vezetőjének. Milyen érvek vagy szempontok mentén alkalmas? Amíg erre nincs válasz, szabadjon magyarázatot keresni rá.

Ligeti Miklóst az élete munkája meg az abban kifejeződő kétségbevonhatatlan megszállottsága hitelesíti, és szolgál annak biztosítékául, hogy nem fogad el pártutasítást arra vonatkozóan, melyik eljárás indulhat el, és melyik nem, míg Unger Anna minden paraméterében egy politikai megbízott karakterét személyesíti meg, aki a magyaroknak ugyanezt a garanciát azzal a mondásával szolgáltatja, amely szerint „engem ne hívogasson se Magyar Péter, se senki más”. Nos, ha Unger Anna ezt mondta, akkor minden magyar megnyugodhat, hiszen az ő neve százból kilencvenkilenc állampolgár számára akkor lett ismert, amikor Magyar Péter és Ruff Bálint hivatalvezetésre kiválasztotta. Ez a nagyon szavahihetően hangzó „ne hívogasson” lett tehát a rendszerváltás biztosítéka, amit az új teljhatalom a mai magyaroknak nyújtani hajlandó, és ami nyilván meg is nyugtatja a magyarságot afelől, hogy az 1990 és 2010 utáni elszámolatlanság az ő kártevőikkel nem ismétlődhet meg. Ezzel Magyar Péter lezártnak tekinti a diskurzust, mondván: „nem a közvélemény és az állampolgárok felelőssége, hogy ki az adott pozícióra a legmegfelelőbb jelölt, hanem azé, aki kinevezi” – és punktum. Ezért nem részesülhetnek az állampolgárok a kiválasztás magyarázatában: nem az ő dolguk. Magyar Péter megválasztása volt az ő dolguk – most pedig, hogy a döntését visszakérdezés nélkül tudomásul vegyék.

Az „Unger-ügy” – Két okból veszélyes az „Unger-ügy” a Tiszára, még ha a hullámok el is csendesülnek.

A miniszterelnök és országgyűlési többsége nem a hivatalvezetőt alkalmazza a közakarathoz és a közérdekhez, rövidebb nevükön a rendszerváltáshoz – ellenkezőleg: a rendszerváltást alkalmazza a hivatalvezetőhöz, akinek a személyét illetően nem alkuszik. Netán azért nincs alku Unger Anna hivatalvezetésére vonatkozóan, mert már megszületett egy olyan alku, amely épp Unger Anna személyét teszi szükségessé? Ha pedig ez egy rágalom, és a miniszterelnök alkuképtelensége nem egy másik alkut fedez, akkor miért nem hajlandó megmagyarázni a döntését? Szívből óhajtom, hogy ne legyen igazam, de nagyon sokan élünk ebben az országban, akik érvelés nélkül erről nem vagyunk meggyőzhetők.

Mit érezhetett Orbán Viktor, Rogán Antal és Lázár János, amikor azt hallották Unger Annától, hogy hat éven belül senki ne számítson jogerős ítéletre? Rendeltek egy koktélt netán?

Legyen érthető: Unger Anna az Országgyűléstől kifejezetten erre az ajánlatára, a fideszes országrablók felelősségmentesülésének hatéves tervére, mandátuma teljes időtartamának politikusbűnözői büntetlenségére kapott megbízást – ez pedig újra a tizenhat és harminchat évvel ezelőtti problémát veti fel: nem nyilvános paktumot sejtet a hatalom régi és új birtokosai közt.

A magyarság az elmúlt harminchat évet további hat évvel toldhatja meg: ez így már negyvenkettő. Akinek ez nem tetszik, annak fontolóra kellene vennie az Unger Anna hivatalvezetése mellett szóló egyetlen érvet, amely szerint a Péter tudja, és a Péter jót akar. A Tisza táborát jelenleg ez a gondolat tartja össze – de mintha Gyurcsány és Orbán döntései mellett hasonló érvelés állt volna. A rendszerváltás esetleg azt is jelenthetné, hogy a magyar társadalom többé nem fogadja el, hogy az egyetlen érv a tekintély legyen.

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2026/36. számában jelent meg szeptember 4-én.