Számos okból örülhetünk – ha nem is felhőtlenül – Orbán Anita külügyminiszter keddi bejelentésének, miszerint kémtevékenységért kiutasították az orosz nagykövetség tíz diplomatáját. Még akkor is, ha e lépéssel az új magyar kormány azt kockáztatta, hogy magára haragítja az agresszív Oroszországot, amely Putyin elnök hitvallása szerint valójában a NATO és a Nyugat egésze ellen vívja ötödik éve tartó ukrajnai háborúját

A kiutasítás diplomáciai téren háborúval felérő léptéke és nyilvános bejelentése elemzők szerint jól mutatja, hogy ami történt, leginkább a szövetségesek felé tett, az új magyar külpolitika stratégiai irányváltását megerősítő jelzésnek tekinthető. Ezt támasztják alá a magyar ENSZ-küldöttség számára korábban elkészített külpolitikai irányelvek is, amelyekben Oroszország Ukrajna elleni agresszióját és magatartását közvetlen biztonsági fenyegetésként azonosították.

Moszkva első reagálása ennek megfelelően „kemény és fájdalmas választ” ígért. Marija Zaharova külügyi szóvivő szavainak durva őszintesége ugyanakkor a helyére tette, igazolta Magyar Péter kormányának lépését. Nyilvánvalóvá tette ugyanis, hogy a Kreml csak addig volt elégedett ezzel a viszonnyal, amíg Magyarországon számára kivételesen előnyös üzleteket köthetett, amíg az Orbán-rezsim kész volt az orosz szállításokhoz kötni az ország energiaellátását, és szemet hunyt a külügyminisztérium informatikai rendszerében való orosz nézelődés felett.

Ehhez képest Orbán Anita jelzésére, miszerint „Magyarország továbbra is fenn kívánja tartani a szükséges párbeszédet”, másodnapra megérkezett a taktikusabb orosz reagálás: Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője jelezte, a magyar lépés nem marad válasz nélkül, de – mint fogalmazott – „…nem értünk egyet azzal, hogy kárt okozzunk abban, amit az orosz–magyar kapcsolatok értékes örökségének és tapasztalatának nevezhetnénk”. Hogy ennek örülni fogunk-e, majd kiderül.

Szakértők első értékelésükben arra figyelmeztettek: ez nem lesz egy békés válás, amely után megkönnyebbülve hagyhatjuk a hátunk mögött a régóta mérgező viszonyt.

Nem vághatunk el minden Moszkvához fűződő szálat, mert magyar stratégiai cégek, így a Mol és a Richter oroszországi érdekeltsége is veszélybe kerülhet.

Telkes András volt kémfőnök szerint emellett temérdek feladat szakad a nyakunkba: sürgetővé válhat az energiaellátás diverzifikálása, alternatív erőműtervek kidolgozása Paks 2 ügyének a megváltozása miatt, és az egész országnak fel kell készülnie arra, hogy – NATO-szövetségeseihez hasonlóan – mostantól hibrid fenyegetések érik.

Hriszto Grozev neves bolgár tényfeltáró újságíró már a Fidesz áprilisi választási veresége után arra figyelmeztetett, hogy Moszkva aligha fog megszeppenve visszahúzódni Magyarországról, amikor elvesztette talán legfontosabb európai szövetségesét, amely maradéktalanul szolgálatára állt az Európai Unió politikai megosztásában, döntéseinek hátráltatásában.Olvass Politikai Elemzéseket

Mindezekkel a kockázatokkal együtt mégis megkönnyebbülést érezhetünk.

Mostantól a magyar kormánynak nem kell ködösítenie a szövetségesek és a közvélemény felé Orbán és Putyin, Szijjártó és Lavrov határtalan barátsága miatt.

Az Oroszországgal szembeni kötöttségek lazítása jót tehet a magyar−ukrán viszony tisztázásának, Magyarország „visszatérése Európába” pedig a titkosszolgálati együttműködésre is kiterjedhet. A diplomáciai viszály miatt előállt feladatok pedig egyúttal azt is jelentik, hogy NATO- és EU-szövetségesei között Magyar Péter szuverénebb módon léphet fel a magyar érdekekért, mint azt az örökké a szuverenitás védelmével takarózó Orbán tette.

Happy end persze nincs. Különösen, ha a sötét magyar−orosz viszony által az elmúlt években okozott károkra gondolunk. Ki fogja elfelejteni nekünk, hogy négy és fél éve, amikor Ukrajna lerohanása miatt Európa-szerte több száz diplomáciai fedésben dolgozó orosz kémet utasítottak ki, hogy korlátozzák Moszkva hírszerzési képességeit, akkor Budapesten az uniós tagállamok között a legnagyobb orosz hírszerzői bázis kiépítését tették lehetővé?

Helyrehozhatatlan kárt okozott a letűnt rezsim azzal is, hogy a nemzetközi befolyását imigyen építgető Orbán Viktor kész volt Moszkva kénye-kedve szerint hátráltatni az Ukrajnának nyújtott uniós támogatásokat – asszisztálva ezzel Putyin egyre borzasztóbb háborús pusztításához. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy mindez mélységesen hozzájárult az európai szélsőjobboldal Putyin és Trump által uniszónóban támogatott előretöréséhez, aminek még ezek után ihatjuk meg a levét.

Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2026. szeptember 11-én.