Tömpe Istvánnak teljesen igaza van abban, hogy a remélhető kormányváltás után felül kell vizsgálni a Külügyminisztérium személyi állományát (Szavak és fegyverek, ÉS, 2026/9., febr. 27.).

Jómagam képes voltam az Antall-, a Horn-, az első Orbán-kormány és a Medgyessy-, majd a Gyurcsány-kabinet alatt is szolgálni. Volt olyan külpolitika, amellyel teljesen, volt olyan, amellyel részben értettem egyet, ám egyetlen olyan sem, amely lelkiismereti válságot okozott volna: nem lépték túl azt a határt, amelyet elfogadhatónak, követhetőnek vagy legalábbis végrehajthatónak tartottam. 2008 január elsejével nyugodt lelkiismerettel mentem nyugdíjba.

A másfél évtizede tartó Orbán-rezsimmel kapcsolatban más a helyzet. Ez már bőven túllépi azt a határt, amelyet el tudnék magammal fogadtatni. Soha egy percig sem bírnám. Nem menne az nekem.

Ugyanis ez a külgazdaságnak-külpolitikának csúfolt valami egyfelől iszonyúan, néha a tragikomikumig amatőr, másfelől minden elképzelést felülmúlóan tisztességtelen, primitív, gyűlölködő, és ezzel szinte valamennyi megnyilvánulásában ellentmond a diplomácia sok évszázados (ha ugyan nem évezredes) szabályainak, mi több: magának a diplomácia létének, fogalmának, céljának is.

Épp ezért azzal is egyetértenék, amit Tömpe István, ha burkoltan is, de lényegében javasol. Vagy ha rosszul értelmeztem, hát akkor én javasolnék: az adminisztratív személyzettől többé-kevésbé eltekintve valamennyi tisztviselőt, ahogy a külügyben mondják, diplomatát azonnali hatállyal elbocsátanék. „Munkahelye átszervezés miatt megszűnt”.

Aki képes volt másfél évtizeden vagy akár csak rövid időn keresztül ilyen hazug, országrontó, nemzetközi megítélésünket, tekintélyünket leromboló politikát támogatni, az Magyarország érdekei ellen dolgozott. Akár tudott róla, akár nem. (Tudott róla.) Még ha szakértőként tette is, nincs helye a magyar külügyekben. 

Az ugyanis természetes, hogy minden diplomatának a kormány álláspontját kell képviselnie. De a tükör is fontos szerephez jut. Mindennap. 

Megjelent az Élet és Irodalom LXX. évfolyama 13. számának Visszhang rovatában 2026. március 27-én.