Barátaim! Egykori kollégáim!

Amikor otthagytam a Bem-rakparti intézményt /akkor talán még csak Külügyminisztériumot, 2014-ben, már nyugdíjazásom után jó tíz évvel, Sz.P. bejövetelekor; azt hittem, végleg kiléptem a jó harminc éven át munkahelyemnek számító intézményből. Annyi be is jött, hogy azóta (lehetőleg és publikusan) nem foglalkozom külpolitikai kérdésekkel, geopolitikával, politológiával – de a (munkás)életem nagyobbik felét lefedő életszakaszt nem tudom – igazából nem is akarom -kiiktatni magamból. Mindvégig lojális diplomatája voltam a mindenkori kormányomnak…
A magyar külügyek, a magyar diplomácia alakulása továbbra sem kerüli el figyelmemet. Ha nem hencegek is külügyér múltammal (néha még le is tagadom), azért odafigyelek kicsit. Még ha a diplomáciáról az is a sommás véleményem, hogy már nem létezik – meghalt… R.I.P. (Ahogy meghalt a Wernesgrüner is, egykori Bem-téri sörös műhelyünk… R.I.P. – R.I.P.)
A világ – a világom, a világunk – viszont egyelőre létezik… Dum spiro – spero.
Ajánlom hát b. figyelmetekbe ezt a két, témába vágó, viszonylag friss és okos írást, ha még nem olvastátok volna!

Íme, egy-egy markáns megjegyzés a két ÉS-cikkből, illetve cikkből és válaszcikkből.

Tömpe István: Szavak és fegyverek

(…) A Krím elfoglalását a Nyugat még zavartan figyelte, ám azt, amikor az oroszok 2022-ben már Kijivet akarták elfoglalni, és sajátos dzsihádot hirdettek, már nem lehetett válasz nélkül hagyni. Addig az amerikaiak alighanem az oroszok meggyengülését várták a konfliktustól, Európa pedig a mindent megoldó idő segítségét. Trump belépésével újra változott a helyzet, az amerikaiak ki akartak szállni, miközben Európa már nem tudott. Ukrajna beépült az európai érdekszférába, az oroszokkal határos, az általuk sokszor megtiport tagországok pedig határozott fellépést követeltek. A folyamatot jócskán erősítette Svédország és Finnország belépése a NATO-ba, ami jelentős siker az amerikaiaknak és az európaiaknak is. (…)
Trump érzékelhetővé tette, hogy a térség európai vezetésű konszolidációját az amerikaiak nem igazán támogatják. Szakítottak azzal a korábbi magatartásukkal is, hogy Ukrajna magától értetődően pufferállam. Viszont Oroszország globális nagyhatalommá minősítése az USA stratégiai tévedése, ami aligha tartható. Magyarázatra szoruló mellékszál a Trump és Putyin közötti kapcsolat alakulása. Putyin manipulálja az amerikai elnököt, de igazán az a veszélyes, ahogy az oroszok a maguk hibrid eszközeivel behatolnak a kommunikációba, aminek – egyebek mellett – Magyarország, korábban Románia a kísérleti terepe. Úgy beszélnek egymással, mint két globális nagyhatalom, amire az atomtölteteken kívül kevés az ok, hiszen magatartási zavarai mellett is az USA erős gazdasági-katonai-kulturális alakzat, szemben Oroszországgal, amely világgazdaságilag közepes jelentőségű, alig fejlődik, és demográfiai hanyatlás jellemzi. (…)
Európa önmagát megvédeni képes érdekszféraként megerősödhet, ami minél gyorsabban halad, annál sikeresebb lesz. Európa nem kétsebességes, ez amúgy is egy fantáziátlan és lusta föderalizmus jele, hanem soksebességes, mégpedig országonként és régiónként is. Tévedés lenne a csikorgó intézményrendszert a periféria levágásával megvédeni. A végek eltávolítása csak a bürokratikus gondokat enyhítené, az érdekszféra sebezhetőségét viszont alaposan megnöveli. Európa közepének, történelmi erejének megvédéséhez szükség van a kétezres évektől felvett tagállamok segítségére. (…)
(…) Európa jelenlegi föderalizálása erős külső kényszerek nyomása alatt indul. Messze még a Monarchia szintje, viszont a nemzeti probléma sem úgy lebeg felettünk, mint Damoklész kardja. A külügyek súlyos ügyek mentén szerveződnek, a hadügyet csakis közös fejlesztéssel lehet felemelni, a pénzügyek dolgában pedig ott van az egyre változatosabban működő európiac, amiből a szegényeknek kimaradni nemzetgazdasági szinten súlyos ostobaság, amellett felesleges ajándék az önző politikai elitnek. (…)
A mai magyar kormány messze jutott az európai szövetség megtagadásában. Orbán Viktor dühe elérte a német kancellárt, a plakátok ismét tele vannak Zelenszkijt gyalázó tartalmakkal. Orbán legutolsó kirohanása szerint a Tiszát a németek tartják fenn. A kormányfő irracionális és romboló magatartását most nem magyarázzuk, de abban bízunk, hogy Trump és Putyin ajánlása dacára Orbán választási esélyei megroggyantak. Nemzetközi fellépését eddig a saját és az általa befolyásolt európai szélsőjobb károkozási képességével kalibrálták. Európa fősodra Orbánt jelenleg kellemetlen, de semlegesíthető figurának látja. Ukránellenességének és oroszbarátságának mértéke kívül esik a racionális magatartáson. Szinte várom, hogy egyszer csak megkérdezi: mi az, hogy az oroszok leszúrták a harctérről menekülő Petőfi Szását? Hát minek futkosott a mezőn? Lengethetett volna fehér zászlót is. (…)
Folyamatos háborúzás után, az új kormány nyilván konstruktív hangot fog használni, emellett Orbán fellazítási politikájával, a hozzá tartozó hálózattal is láthatóan és keményen kell szakítani. Hatalmas, de részleteiben sziszifuszi feladat a nemzetbiztonság tűzfalainak megreparálása. És egy tanács: a külügynek nem túlbuzgó jófiúnak, hanem jó tanulónak érdemes lennie. Orbán Viktor mély nyomokat hagyott az EU-ban és a nemzetközi kapcsolatokban, s ha elmegy is, sokak szájában marad még keserű íz, ha meghallja Magyarország nevét. (…)
Próbáljunk meg úgy viselkedni, ami megfelel a méretünknek, helyzetünknek. Nem kapcsolódhatunk be az európai párbeszédbe anélkül, hogy itthon ne normalizálnánk a helyzetet. És ha már az osztrák házasodási bölcsességet említettem az imént, itt van még egy (Cromwell), amit különösen ajánlok a figyelmükbe: bízzál Istenben, és tartsd szárazon a puskaport.
*
Tömpe István egykori kormánybiztos, pénzügyminiszter-helyettes, bankelnök, MÁV elnök, közgazdász, privatizációs vezető. Édesapja huszonkét évig volt a Magyar Rádió és Televízió (Bizottság) elnöke. T. András unokaöccse. „…  apámék családja hitehagyott zsidó család …” „… Anyám családja viszont református család, tipikus, szegény Partium-beli emberek voltak …”  „… Ez a kétfajta kultúra a neveltetésemben mindvégig jelen vol …”  ( Megjegyzés: a papa a Rádióban a főnököm volt, a nagybácsit  a gimnáziumomban tanítva szülőként ismertem meg.

Szűcs R. Gábor: Külügyérek

Tömpe Istvánnak teljesen igaza van abban, hogy a remélhető kormányváltás után felül kell vizsgálni a Külügyminisztérium személyi állományát.  (Szavak és fegyverek, ÉS, 2026/9., febr. 27.)
Jómagam képes voltam az Antall-, a Horn-, az első Orbán-kormány és a Medgyessy-, majd a Gyurcsány-kabinet alatt is szolgálni. Volt olyan külpolitika, amellyel teljesen, volt olyan, amellyel részben értettem egyet, ám egyetlen olyan sem, amely lelkiismereti válságot okozott volna: nem lépték túl azt a határt, amelyet elfogadhatónak, követhetőnek vagy legalábbis végrehajthatónak tartottam. 2008 január elsejével nyugodt lelkiismerettel mentem nyugdíjba.
A másfél évtizede tartó Orbán-rezsimmel kapcsolatban más a helyzet. Ez már bőven túllépi azt a határt, amelyet el tudnék magammal fogadtatni. Soha egy percig sem bírnám. Nem menne az nekem. (…)
Épp ezért azzal is egyetértenék, amit Tömpe István, ha burkoltan is, de lényegében javasol. Vagy ha rosszul értelmeztem, hát akkor én javasolnék: az adminisztratív személyzettől többé-kevésbé eltekintve valamennyi tisztviselőt, ahogy a külügyben mondják, diplomatát azonnali hatállyal elbocsátanék. „Munkahelye átszervezés miatt megszűnt”.