A parlament ma minden bizonnyal elfogadja a 17. alaptörvény-módosítást, amely egyetlen mondatban rendelkezik arról, hogy a jogszabály hatályba lépésével megszűnik a regnáló köztársasági elnök mandátuma.
A masszívan népszerűtlen Sulyok Tamás a miniszterelnök többszöri felszólítására sem volt hajlandó a választás után távozni a hivatalából, így a Tisza Párt – amelyet az erre vonatkozó világos ígérete is köt – a parlamenti kétharmad nyers erejével, az alaptörvény nem épp elegáns módosításával éri el a célját. A Fidesz önkényt emlegetve tiltakozik.
Mindazoknak, akik a személye iránti érzéseiktől függetlenül hajlanak a körülmények áldozataként tekinteni Sulyok Tamásra, és az „így járhat mindenki” mondatot morzsolgatják magukban, szerénytelenül saját korábbi gondolataimmal szeretnék üzenni. 2024. február 26-án, nem sokkal Novák Katalin dicstelen távozása után ebben a rovatban a többi között ezt írtam: „Ma minden bizonnyal köztársasági elnökké választja az Országgyűlés kormánypárti többsége Sulyok Tamást, akit rövid mérlegelés után a miniszterelnök jelölt ki a magas posztra.” Majd: „A leendő elnök előélete ismeretében Orbán Viktort nem a nemzeti egység megjelenítésének a vágya vezérelte, hanem az, hogy egy olyan pártonkívüli fideszes üljön az államfői székbe, aki szolidan, kissé sótlanul, botrányok nélkül, megbízhatóan szolgálja hatalmi érdekeit.” És végül: „Akár tudja, akár nem, akár fontosnak érzi, akár nem, Sulyok Tamás szabad ember, aki kockázat nélkül megteheti, hogy a jogon és a saját lelkiismeretén kívül semmilyen külső befolyásra ne legyen tekintettel magas hivatala ellátása során. Mindegy, mit akar Orbán Viktor, mindegy, mit mond az ellenzék: az elnöksége ma még tiszta lap. Csak amit mostantól tesz (vagy nem tesz), határozza meg, mit gondol róla az utókor. Hogy gondol-e egyáltalán majd valamit. Emberes, szép kihívás, kivételes esély, ha valaki másodszor, egy új tisztségben is Sólyom László utódja lehet. Bátorság, Elnök Úr!”
Hiába egy politikai akarat emel valakit bármilyen fontos tisztségbe, végső soron az adott személyen múlik, mire használja hivatalát. Sulyok Tamás súlytalansága abból fakad, hogy elnöki posztján egy pillanatra sem tekintett magára szabad emberként, aki kizárólag a megjeleníteni hivatott teljes közösség, a közjó és a törvényesség szolgája lehet. Úgy sejtem, még azok is, akik ma gyertyát terveznek gyújtani önkényt emlegetve, a lelkük mélyén pontosan tudják: elnökük megméretett, és könnyűnek találtatott. Ami olyan világos, hogy beleírni is felesleges a „gránitszilárdságúba“.
Sulyok Tamással – aki a tisztsége védelmében több aktivitást mutatott, mint az azt megelőző bő két esztendőben összesen – kegyes a gondviselés. Még mindig maradt pár órája, hogy maga döntsön a távozásáról, hogy a pontot ő maga tegye ki a történet végére. Másodszor, utoljára biztatom: Bátorság, Elnök Úr!
