A szeptember 11-i (a továbbiakban 9/11-i) terrortámadások 25. évfordulóján az együttérző megemlékezések mellett, alatt bizony megjelentek a konteósok förmedvényei is. Akik azt hiányolták, hogy a sajtó „miért nem tesz fel inkább kritikus kérdéseket” (gondolom, a kérdéseket ők akarták diktálni) és „demagóg gyásznak” nevezték a részvétet.

Nos, azért nem, amiért a temetésen sem fütyörészünk, akkor sem, ha materialisták vagyunk: legalább az elhunytak családjának gyászát tisztelni kell. Ja, hogy szerintük elhunytak sem voltak, sőt, nem is történt semmi. Azért ez a semmi legalább háromezer családot fosztott meg a hozzátartozóiktól. Ami pedig a „kérdéseket” illeti, egy példán mutatom be, milyenek lettek volna. Vegyünk egy fiktív párbeszédet:

– Miért nem akart Második Lajos Gatling-géppuskákat bevetni a mohácsi csatában a török ellen, netán törökbérenc volt?
– De kérem, a mohácsi vész 1526. augusztus 29-én volt, a Gatling-géppuskát pedig csak 1862. november 4-én szabadalmaztatták!
– A szabadalom nem jelent semmit, az a Háttérhatalom trükkje.
– Attól még igaz, hogy nem volt géppuska 1526-ban.
– Honnan tudja, élt akkor? Na, ugye. Vagy volt, vagy nem, de lehetett, csak eltitkolták! És különben is azt kérdeztem, miért nem AKARTA bevetni Lajos király ezt a fegyvert.
– De hiszen mind akarhatta volna, ha nem volt neki.
– Dehogynem volt, csak átadta a Rotschildoknak, akik a törököket pénzelték, és őt magát is a markukban tartották. Aztán Lajos király trükkösen a Csele-patakba vetette magát a felelősségre vonás elől! Áruló volt, törökbérenc!

Sajnos a törvény tiltja, hogy az ilyen embereket egyszerűen szemközt csapjuk egy csatacsillaggal, maximum letiltani lehet őket, de azt kell is, lelki és szellemi egészségünk érdekében. Voltaképpen az összes kötekedésük azt a célt szolgálja, hogy az olvasottabb felületeken tudják terjeszteni a hazugságaikat, a saját, viszonylag olvasatlan oldalaik helyett.

Hanem, hogy a konteók lovagjai is érezzenek némi törődést, előástam – a WIRED magazin nyomán – a 9/11-es konteók EREDETTÖRTÉNETÉT. Mondhatni az összeesküvés-elmélet gyermekkorát.

Nem lesznek rá büszkék, az biztos. Kezdődjön tehát a krónika, de előre szólok, hogy nem lesz rövid, akit nem érdekel, itt hagyja abba az olvasást – reklamációt nem fogadunk el. Megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt teszem meg, a bekezdések végén.

Sok, nagyon sok furcsa dolog van abban az összeesküvés-elméletekből álló koktélban, amely az „Igazság 9/11-ről” címke alá tartozik – ennek lényege egy hamis, gyakran durván antiszemita szemlélet, amely azt állítja, hogy az amerikai kormány előre tudott a szeptember 11-i támadásokról, vagy akár aktívan részt is vett bennük. De talán a legfurcsább az, hogy ezeknek az elméleteknek a magját már három hónappal a támadások előtt elvetették.

2001. június 28-án Milton William „Bill” Cooper egy, a CNN-en látott híradás után élő adásban jelentkezett országos rádióműsorában.

„Állítólag egy CNN-riporter megtalálta Oszama bin Ladent, magával vitt egy televíziós stábot, bement Oszama bin Laden rejtekhelyére, és interjút készített vele, valamint a legfelső vezetésével, legfőbb helyetteseivel, ezredeseivel és tábornokaival a rejtekhelyükön. Kijött, és mindenkinek azt mondta: »Három héten belül Oszama bin Laden támadást fog indítani az Egyesült Államok és Izrael ellen.«” – mondta Cooper.

Cooper történetének egy része igaz volt – egy riporter valóban eljutott az Al-Kaida legbelsőbb köreibe az afgánisztáni Kandahár közelében fekvő hegyekben, de valójában nem a CNN, hanem egy közel-keleti műsorszolgáltató tudósítója volt. És a riporter, az MBC tudósítója, Baker Atyani, valójában az al-Kaida katonai vezetőjét, Mohammed Atifot interjúvolta meg, nem pedig bin Ladent. „Az elkövetkező hetekben nagy meglepetés várható; amerikai és izraeli létesítményeket fogunk megtámadni” – mondta Atif Atyaninak. „Az Egyesült Államokban felmegy majd a koporsó ára.” Atyani szerint bin Laden – aki jelen volt az interjún – mosolygott és bólogatott eközben.*

*Már, ha jelen volt és már, ha bólogatott. Ezen kívül Atif vagy tudott a terrortámadás tervéről, vagy, ami valószínűbb, nem tudott róla, és ez egy szabványos fenyegetőzés volt, ugyanis ha Kandahár mellett, a hegyekben egy középkori jelmezbe öltözött ember mond valami vadat, attól akkoriban még nem erősítették meg MINDEN amerikai és izraeli létesítmény őrzését a Szabadság-szobortól a Dália kibuc mosdójáig, arról nem is szólva, hogy miképpen őrizhettek volna bármit is egy rárepülő utasszállítótól?

Cooper szerint viszont az interjú vagy komolyan kínos helyzetet jelentett az amerikai kormány számára – amely évek óta vadászott bin Ladenre –, vagy pedig bizonyíték volt arra, hogy a kormány hazudott a bin Laden által jelentett fenyegetésről.

„Na, nem gondolják, hogy ez egy kicsit furcsa, emberek?” – mondta Cooper.

„A világ legnagyobb hírszerző apparátusa, a világtörténelem legnagyobb költségvetésével, évek óta, évek óta, évek óta keresi Oszama bin Ladent, és nem találja. Az FBI, szintén Louis Freeh vezetése alatt, évek óta, évek óta, évek óta, évek óta, évek óta és sok-sok éve keresi Oszama bin Ladent, és nem találja. Egy hülye kis riporter egy forgatócsoporttal simán besétál a rejtekhelyére, és interjút készít vele? Ez két dolgot árul el nekünk: vagy a hírszerző közösség minden tagja és az Egyesült Államok kormányának összes hírszerző ügynöksége ostoba, idióta és alkalmatlan bolond, beleértve az FBI teljes apparátusát és az összes alkalmazottját is – vagy hazudnak nekünk. Egyáltalán nem keresik őt.”*

*Dehogynem keresték. Csak azzal nem voltak tisztában, mire készül.

Cooper azzal folytatta, hogy „a CIA teremtette meg Oszama bin Ladent”, és hogy „most arra használják őt, hogy elősegítsék a világkormány létrejöttét azzal, hogy a nagy mumussá teszik, mert már nem használhatják az iraki diktátort, Szaddám Huszeint.”

A műsorvezető azzal érvelt, hogy az egész bin Laden-fenyegetés pusztán álca volt – olyasmi, amit manapság „hamis zászlós” műveletnek neveznének. „Ha ezt elhiszed, te vagy az egyik legostobább barom, aki valaha is élt ezen a földön, és bármi is fog történni, azt Oszama bin Ladenre fogják kenni.”
*
*Emberünk az álhírlapírók szokése szerint konteót kotyvasztott egy napi aktualitásból, hogy egy kis pénzt keressen. Nem tudta, hogy eltalálja a kezében elsülő kapanyéllel a szava közt a tőgyét (éljenek a képzavarok).

Körülbelül tíz héttel később Cooper megjegyzését próféciaként kezdték értelmezni.

A 9/11-i események és azok következményei az amerikai társadalom szinte minden aspektusát megváltoztatták: a mindennapi életben állandóan jelen lévő biztonsági intézkedésektől, a repülőtereken megengedett 3,4 unciányi folyadékos palackoktól a megfigyelőállam kiterjesztéséig, a húsz évig tartó afganisztáni háborúig, valamint a kultúrát átható félelem és szorongás légköréig. Kevesen ismerik fel azonban helyesen a 9/11 egyik legfontosabb és legkárosabb hatását: azt, hogy hogyan változtatta meg társadalmunk alapvető világképét és viszonyát a tényekhez és az igazsághoz.

Ez egy olyan történet, amelyet nem sokan értenek meg teljes mértékben. Gyökerei az 1980-as évek UFO-konteóiban rejlenek, csápjai pedig egészen a Capitolium 2021. január 6-i ostromáig nyúlnak – és ez a történet segít megmagyarázni Alex Jones átalakulását is egy texasi marginális talkshow műsorvezetőjéből a 21. század egyik legbefolyásolóbb (és legzavaróbb) politikai erejévé. Ez az átalakulás a szeptember 11-i támadások utáni első percekben kezdődött.
*
Vagy korábban: az X-akták fanatikus UFO-hívői „I want to believe”, „Hinni akarok” mottóval legalább olyan elkötelezettek és szélsőségesek voltak, mint a mai qanonisták. Mindenesetre az egyre vadabb UFO-hit megágyazott a későbbi konteóknak, ez tagadhatatlan.

A már említett Cooper először az 1980-as években került a figyelem középpontjába, mivel annak a csoportnak az első tagjai között szerepelt, akiket később „UFO-figyelőknek” neveztek el: katonai vagy hírszerzési veteránokról van szó, akik állítólag belső információkkal rendelkeztek a kormány által eltitkolt idegen civilizációkról, elfogott űrhajókról és megtalált idegen életformákról. Ez volt a modern összeesküvés-elméletek első aranykora, amikor a kormány iránti bizalom a vietnami háború, a Watergate-botrány, valamint a Pike- és a Church-bizottságok által feltárt sötét merénylet-tervek nyomán összeomlott; akkoriban a politikusok titkolózásáról vagy az olyan városi legendákról szóló könyvek, mint a Bermuda-háromszög és a „Philadelphia-kísérlet”, pillanatok alatt bestsellerek lettek.

Cooper azt állította, hogy a 70-es években a haditengerészeti hírszerzés tisztje volt, és egy magas rangú tengernaggyal közösen végzett munkája részeként titokban átkutatta a tengernagy titkos anyagokat tartalmazó szekrényét. Ahogy Colin Dickey írta egy Cooper-életrajz recenziójában, a szekrény „olyan titkok tárházává vált, amelyeket csak Cooper ismert, és amelynek tartalma az évek során változott és fejlődött, igazodva ahhoz, hogy éppen mire volt szükség Cooper aktuális összeesküvés-elméleteinek”. A korai változatokban Cooper például arra utalt, hogy a szekrényben rejlett az igazság JFK meggyilkolásáról és a kormány földönkívüliekkel való kapcsolatáról.
*
„Tárulj, tárulj, szekrénykém”, mondaná a magyar népmese. Pedig azt még Cooper sem állította, hogy elhozta magával a szekrényt, így hát mindig vissza kellett volna járnia az iratokért. De aki „hinni akar” annak ez is bizonyíték.

Az 1990-es években, a Rush Limbaugh-féle szélsőjobboldali talkshow-k térnyerése idején Cooper országos rádiós személyiséggé vált; rövidhullámú műsora, a The Hour of the Time, a kormányzati összeesküvések, az alternatív történelem, az Új Világrenddel és a titkos társaságokkal kapcsolatos figyelmeztetések, valamint egy jó adag általános szkepszis borzalmas keverékéréből állt. Cooper gyakran buzdította hallgatóit: „Ébredjetek, birkák!” (Összeesküvés-elméleteinek nagy része alig vagy egyáltalán nem burkolt antiszemitizmust tartalmazott.)*

*Ezt az „Ébredjetek!” jelszót tőlünk vehették, Magyarországon már száz éve gyakori, manapság is túl sűrűn használatos, a konteósok valóságos jelszava – és az antiszemitizmusuk sem változott, nincs nap, hogy ne találkozzak vastag, aljas, hazug zsidózással a Facebookon.

Rövid ideig Cooper az ország egyik leghíresebb „UFO-kutatója” volt, de kevesen hittek neki – túl gyakran került összetűzésbe a területen tevékenykedő riválisaival. Végül 1991-ben megjelent lázálomszerű memoárjában, a Behold a Pale Horse-ban vázolta fel grandiózus – és átfogó – összeesküvés-elméletét.

A Behold a Pale Horse egy őrült mű – szinte nincs is egyéb kifejezés rá. Egy ponton idézi a Cion bölcseinek jegyzőkönyvei teljes szövegét, egy 1900-as évek elejéről származó, a cári Ohrana által koholt antiszemita pamfletet, amely egy titkos zsidó világösszeesküvésről szólt, mely a kereszténység megdöntésére törekedett volna. Cooper műve lényegében három évtizeddel megelőzte korát, azoknak az időknek a QAnonja volt: egy hatalmas, évtizedek óta tartó és mindent átfogó globális összeesküvés vázlatát rajzolta meg, amelynek célja az, hogy elrabolja Amerikát és a szabadságjogokat az igazi amerikaiaktól, egy globális szuperelit szolgálatában. A könyv underground bestsellerré vált, és ma is az, különösen az illegális milícia-mozgalmon belül vált népszerűvé.

Ez az újonnan megszerzett hírnév egyszerre érkezett azzal, hogy 1993 januárjában emberünk megkezdte rádiós karrierjét a WWCR-nél, a World Wide Christian Radio-nál. Az adó különösen nagy teljesítményének köszönhetően arizonai otthonából képes volt elérni az ország hatalmas területeit. Az idő múlásával Coopernek két fontos – és később hírhedtté vált – rajongója lett. Az egyik egy fiatal öbölháborús veterán volt, Timothy McVeigh, aki 1995 kora tavaszán egy társával – pontos személyazonosságuk vitatott – Arizonába utazott, hogy megpróbáljon találkozni Cooperrel az otthonában. „Az utolsó dolog, amit mondott, mielőtt elindultak tőlem zöld Mercury Marquis kombijukkal, az volt, hogy: »Figyeljétek Oklahoma Cityt!«” – mesélte később Cooper. Találkozásuk után nem sokkal McVeigh merényletet hajtott végre az Alfred P. Murrah szövetségi épület ellen, amelynek során 168 ember meghalt és közel 700 megsebesült.*

*Ezzel az ismeretséggel azért nem lehetett okos dolog dicsekedni. McVeigh, akit 2001. június 11-én kivégeztek, már nem fogja cáfolni vagy megerősíteni a túlvilágról, de Cooper ennek közzétételével – ami csakis a fontoskodást szolgálhatta – kitette magát az FBI tüzetes érdeklődésének.

A másik kétes rajongó Alex Jones volt, egy helyi, nyilvános csatornán sugárzó talk-show műsorvezetője a texasi Austinból, aki először a szintén texasi Waco-ban található Branch of Davidians-telepen lévő templom újjáépítésére szervezett adománygyűjtő munkájával került az országos figyelem középpontjába. A telep 1993-ban leégett az amerikai kormány által indított ötvenegy napos ostrom végén, amikor a szövetségi ügynökök megpróbálták letartóztatni a Branch of Davidians szekta vezetőjét, David Koresht. Végül a páncélozott járművekkel támadó ügynökök megpróbáltak könnygázt alkalmazni; az épületek kigyulladtak – soha nem derült ki egyértelműen, hogyan keletkezett a tűz –, és a telepen maradt davidiánusok többsége a lángokban életét vesztette. 75-en haltak meg, köztük körülbelül két tucat gyermek. A wacói ostrom az 1990-es évek egyik legfontosabb fordulópontja volt a szélsőjobboldal számára.*

*Erről az ostromról annak idején magam is írtam, és láttam Koresh nyilatkozatait: minden kétséget kizáróan kötözni való bolond volt, ahogyan a híveinek többsége is. Viszont a sajnálatos haláluk alkalmat adott az amerikai szélsőjobboldalnak a konteós propaganda felerősítésére.

Jones inspirációt merített Cooper modelljéből, és Cooper egyfajta mentorrá vált a kezdő rádiós műsorvezető számára, aki több alkalommal is intejúkra hívta meg őt. Jones műsora a KJFK-FM-en 1999-ig tartott – egy helyi újság még a „Legjobb austini rádiós műsorvezetőnek” is megválasztotta, és úgy jellemezte: „lehet Austin nagy igazságkeresője, és lehet egy fekete helikopterekben hívő konteó-mániás, attól függően, hogy milyen a világnézetünk.” De összeesküvés-elméletei miatt nehéz volt szponzorokat szereznie, és a KJFK 1999 decemberében elbocsátotta. Jones gyorsan rátalált egy új vállalkozásra a terjeszkedő interneten: az Infowars.com-ra.

2001. szeptember 11-én Cooper felháborodott az őt ért támadások miatt, és figyelmeztetett az események várható következményeire. „Emberek, biztosíthatom önöket, hogy 72 óra múlva háborúban leszünk. Két, talán három országot fogunk bombázni… Mert így működik ez. Amikor a kormányokat megtámadják, visszavágnak. Több ezer ember fog meghalni, akiknek semmi közük sem volt ahhoz, ami a World Trade Centerben és a Pentagonban történt” – mondta Cooper. „A mai nap után semmi sem lesz már ugyanaz.”

Aznap az Infowars-on és körülbelül 100, azzal együttműködő állomáson sugárzott műsorában Jones még tovább ment: „Adásba kapcsoltam és azt mondtam: »Ezek irányított robbantások voltak«” – nyilatkozta később a Rolling Stone-nak.*

*Mindketten megpróbálták a maximumot kihozni a helyzetből: mindent amit csak lehetett. És azt is, amit nem.

Az elkövetkező hetekben Cooper és Jones politikai nézetei egyre távolodtak egymástól. Cooper Jones-t utánzónak, hisztériakeltőnek, álhírterjesztőnek és hazudozónak kezdte nevezni. (2001. szeptember 26-án Cooper műsorának címe egyszerűen csak annyi volt, hogy „Alex Jones – A Hazug”.)

A szeptember 11-i támadások utóhatásai közepette Jones egyre mélyebbre merült a kialakulóban lévő 9/11-es összeesküvés-elméletekbe, míg Cooper – aki már nem fizetett adót, keményen ivott és néha erőszakos vitákba keveredett a szomszédaival – elkezdte megjósolni a saját halálát. 2001 novemberében a rendőrség megérkezett arizonai birtokára, hogy letartóztassa őt egy súlyos testi sértés gyanújával kiadott elfogatóparancs alapján; Cooper tüzet nyitott, főbe lőtte az egyik rendőrt, majd a kialakuló tűzharc során meghalt.

Ezzel megnyílt az út Alex Jones felemelkedése előtt.

A következő években Alex Jones kulcsszerepet játszott a 9/11-es összeesküvés-elméletek terjesztésében. A mozgalom, amely az „Igazság 9/11-ről” néven vált ismertté, számos különböző elméletet foglalt magába: olyasmiket, hogy a United Airlines 93-as járatát amerikai vadászgépek lőtték le; hogy a Pentagont rakéta, nem pedig repülőgép találta el vagy hogy a World Trade Center épületeit űrfegyverek döntötték romba

Már a 9/11 utáni első években is annyira elterjedtek ezek az elképzelések, hogy a kormány illetékes szakbizottsága nagy gondot fordított arra, hogy gondos, tényeken alapuló részletességgel dokumentálja egyes összeesküvés-elméletek lehetetlenségét, abban a reményben, hogy elkerüli azokat a kétértelműségeket, amelyek a Warren-bizottság JFK-gyilkosságról szóló jelentését kísértették. A Popular Mechanics egy különszámot szentelt a legnépszerűbb elméletek cáfolatainak – amelyből később könyv is készült, John McCain szenátor előszavával.

Az összeesküvés-elméletek azonban végleg meggyökeresedtek a 2000-es évek korai internetén: a vitathatatlanul első virálisan terjedő online dokumentumfilm, a Loose Change néven ismert alkotás eljuttatta az összeesküvés-elméleteket a szélesebb közönséghez is, és az egyik legnézettebb videóvá vált a Google Video-n és a YouTube korai korszakában. (Jones még „producerként” is szerepelt a film egyik változatában.) A DVD dobozán az állt: „Amit látni fogsz, kétséget kizáróan bebizonyítja, hogy minden, amit a 9/11-ről tudsz, teljes hazugság.”

A valóság ezzel szemben az, hogy a film nem nyújtott meggyőző bizonyítékot a kormányzati részvételre vagy összeesküvésre, de a formátuma műfajt teremtett: ma már minden internetes felhasználó számára ismerős lenne: „Mi csak kérdéseket teszünk fel” hangvételével, a kontextusból kiemelt idézetekkel és a hamis bizonyítékokkal, amelyekkel általánosan utalnak a kulisszák mögött bizonyára zajló, igen gonosz machinációkra.*

*A recept máig nem változott, és sajnos máig működik is.

A 9/11-es összeesküvés-elméletek a 2000-es években politikailag mind a jobboldalon – Jones és követői körében –, mind a baloldalon tetszésre és elfogadottságra leltek. Michael Moore dokumentumfilm-rendező 2004-ben mutatta be Fahrenheit 9/11 című sikerfilmjét, egy polemikus alkotást, amely George W. Bush kormányzatát, Szaúd-Arábiát és Irakot egy gonosz háborúpárti és vállalati haszonszerzési összeesküvésben egyesítette; a film minden idők egyik legnagyobb bevételt hozó dokumentumfilmje lett, és elnyerte a rangos cannes-i Arany Pálmát.

Egy 2006. májusi Zogby-felmérés szerint az amerikaiak mintegy 42 százaléka úgy vélte, hogy az amerikai kormány és a 9/11-bizottság „elrejtette vagy megtagadta a szeptember 11-i támadásokra vonatkozó hivatalos magyarázatukkal ellentmondó kritikus bizonyítékok kivizsgálását”, és hogy „eltussolás történt”.

Különösen Jones számára bizonyult rendkívül jövedelmezőnek az összeesküvés-elméletek terjesztése. Ahogy Nicole Hemmer, a Vanderbilt professzora, aki a szélsőjobboldalt kutatja, mondta:

„Mivel az iraki háború kritikusaként lépett fel, az Alex Jones-univerzumon kívül élők számára olyan személynek tűnik, aki áthidalja a bal-jobb megosztottságot. Annak ellenére, hogy szélsőjobboldali személyiség, kihasználhatja azt a látszólagos hitelességét, amellyel a politika felett álló személyként rendelkezik – és ez valóban hozzájárul ahhoz, hogy egyre közismertebb névvé váljon.”

Jones országosan hírhedtté vált azzal az állításával, hogy a későbbi tragédiák, mint például a Sandy Hook-i általános iskolai lövöldözés, szintén hamis zászlós műveletek voltak. Trump első elnöki ciklusa alatt, a Covid-19-járvány idején Jones a kormányzati zárlatok elleni tiltakozás heves szószólójává vált, és a 2020-as őszi választások utáni események során ő és az „InfoWars Battle Tank” – egy mintegy 300 ezer dollár értékű páncélozott teherautó – állandó szereplői lettek a „Stop the Steal” tüntetéseknek, amelyek a január 6-i Capitolium elleni tiltakozásokhoz vezettek.

Donald Trump felemelkedése és első hivatali ideje alatt az összeesküvés-elméletek jelentős szerepet játszottak. Maga Trump is az Obama amerikai állampolgárságát kétségbe vonó „birtherism” mozgalom keretében került először a politikai figyelem középpontjába, támogatói pedig a „Pizzagate”-et és a tágabb értelemben vett QAnon-összeesküvés-elméletet is magukévá tették.

Az elmúlt években Jones természetesen hatalmasat bukott; gonosz hazugságai végül utolérték őt a Sandy Hook-i lövöldözés áldozatainak családjai által indított perek útján, és egy hosszadalmas bírósági harc után az InfoWars.com domainjét megszerezte a The Onion.

De ha Jones el is veszítette nemrégiben vívott csatáit, nehéz nem észrevenni, hogy összeesküvés-elméleti gondolkodásmódja megnyerte a szélesebb értelemben vett háborút. Most, a 9/11-es támadások 25. évfordulóján nagyon is figyelemre méltó, hogy a régebben kormányellenes összeesküvés-elméletek hívei gyakorlatilag átvették az irányítást az amerikai kormány felett – Robert F. Kennedy Jr. egészségügyi és szociális miniszter Covid-tagadásától és oltásellenességétől kezdve egészen Donald Trump elnök saját, bűzös mocsárrá vált közösségi média-tevékenységéig.

Láthatjuk tehát: a ma konteós „bizonyítékai” nem egyebek 9/11 esetében, mint Cooper és Jones tegnapi, tegnapelőtti hazugságai. Amelyek azóta a konteós köztudatban viszont tényekké és axiómákká változtak, cáfolhatatlan alaptételekké, amikkel nem lehet és nem is szabad vitatkozni. Innentől dogmák, és aki kétségbe vonja őket: eretnek.

Sajnálatos dolog, de szem előtt kell tartanunk, hogy aki mostanában elrugaszkodik a valóságtól, többé soha nem talál vissza a realitás világába.

Ne hinni akarjunk, hanem tudni. Akkor is, ha ez fárasztó és kevésbé színes vagy izgalmas.

Forrás: Forgókínpad