“Ha korrupcióról hallok, kinyílik a bicska a zsebemben” – ezt a veretes mondatot Mirel Curea, Románia egyik vezető újságírója mondta több évvel ezelőtt egy televíziós műsorban. Az Evenimentul Zilei napilap főszerkesztője ezzel a kijelentésével arra utalt, hogy Romániában a korrupcióellenes harc a Băsescu-érában politikai fegyverré vált. És ez valóban így volt. Azt követően, hogy Monica Macovei beiktatta a büntető-törvénykönyvbe a “szolgálati visszaélés” nevű gumiparagrafust, amibe gyakorlatilag minden közigazgatási döntés beleértelmezhető, és csak a bűnüldöző szervek, illetve az igazságszolgáltatás megítélésén múlik, hogy éppen kit állítanak bíróság elé és vonnak ki a politikai küzdelmekből, szabad utat kapott a “binomiális együttható” (titkosszolgálatok + igazságszolgáltatás) a politikailag elrendelt tisztogatásokra. Példákat Adrian Năstasetól Liviu Dragneaig hosszan sorolhatnék.
A kép nem lenne teljes, ha az igazságügyi eljárást nem kísérte volna minden esetben sajtókampány, a megvádoltak meghurcolása, a bizonyítékok – elsősorban lehallgatott telefonbeszélgetések – kiszivárogtatása, valamint egy sor úgymond civil szervezet és oknyomozó portál hangulatkeltése. A perbefogottak nyilvános alázása azt a célt szolgálta, hogy az ily módon megbélyegzett politikusok soha többé ne térhessenek vissza a közéletbe. 
A fent említett gyakorlat nemcsak karriereket tört ketté, de lejáratta magát a korrupcióellenes harcot is, amit tökéletesen illusztrál Mirel Curea bevezetőben idézett megnyilatkozása.
Ez az “idilli” kép azonban rögvest megváltozik, ha a korrupciós vádak olyasvalakivel szemben fogalmazódnak meg, aki eddig a barikád másik oldalán állt. A Kormányzati Alkalmazottak Szakszervezetének vezetője, Noni Iordache a minap arra kérte az ügyészséget és a miniszterelnök ellenőrző testületét, hogy indítsanak eljárást Oana Gheorghiu miniszterelnök-helyettes ügyében, akit befolyással való üzérkedéssel és hivatali visszaéléssel vádolt, amiért egyes magánvállalatok számára megkönnyítette a hozzáférést az állami intézményekhez.
De ki is Oana Gheorghiu? Ő a civil társadalom képviselőjeként a Colectiv klubban történt tragédia után, az akkor kibontakozó #Rezist (#Ellenállás) mozgalom jeles képviselője volt. Ezután Carmen Uscatu-val együtt létrehozták a Dăruieşte viaţă (Adományozz életet) szervezetet, amely adományokból felépített egy onkológiai kórházat a fővárosi Marie Curie kórház udvarán. Ez nagyon nemes cselekedet, ám a sajtó egyes képviselői szerint, a kórház és az eszközök közel sem kerültek olyan sokba, mint amennyit Oana Gheorghiu és Carmen Uscatu állított, Alexandru Rafila volt egészségügyi miniszter pedig egy televíziós műsorban kifogásolta, hogy amikor az egészségügyi szervek átvették a kórházat, nem kapták meg az eszközök pontos leltárát. Ezt azonban Oana Gheorghiu tagadta és lehazugozta a minisztert.
Azóta Oana Gheorghiu miniszterelnök-helyettes lett és több állami szervnek is küldözgetett e-mail-eket, amelyben az iránt érdeklődött, nem kívánnak-e elektronikai eszközöket és szolgáltatásokat vásárolni a Schwartz Digits cégtől. Mindez azok után történt, hogy a kormányfő-helyettes asszony találkozott az említett cég képviselőivel. Mi több, Dragoş Vlad, Románia Digitalizációs Hatóságának (ADR) volt vezetője arról beszélt az Evenimentul Zileinek, hogy Oana Gheorghiu folyamatosan nyomást gyakorolt az általa vezetett hivatalra, és fontolgatja, hogy emiatt az Országos Korrupcióellenes Ügyosztályhoz fog fordulni.
Az ügyben többször megszólalt maga Oana Gheorghiu is, aki tagadta az ellene felhozott vádakat, azokat politikai indíttatású leszámolási kísérletnek minősítve. A miniszterelnök-helyettes védelmére kelt Ilie Bolojan kormányfő is, aki szerint helyettese semmi törvénybe ütközőt nem követett el. Érdekes, hogy a korrupciógyanús ügyekben máskor oly aktív oknyomozó portálok (Recorder, Declic, Rise Project stb.) most “beszédesen hallgatnak”.
Mindez arra utal, hogy az Ilie Bolojan köré csoportosult progresszista politikai erők és holdudvaruk – akiket a PSD-ellenesség tart össze – kettős mércét alkalmaznak. Ha Anton cipősdobozairól van szó, akkor abból médiaeseményt csinálnak, ha viszont a #Rezist aktivistája kerül gyanúba, akkor egy emberként kelnek a védelmére, holott a bűncselekmény elkövetése sem egyik, sem másik esetben nem bizonyított.