Az egész országnak látnia kell, hogy tigrisek vagyunk, nem nyulak – mondta Orbán Viktor a Magyar Nemzetnek. Azaz szembenézés helyett újra harcot hirdet/kínál fogyatkozó számú híveinek a távozó/bukott miniszterelnök. Akinek a magabiztossága vagy cinikus álca, vagy a helyzet teljes félreértése.
Ha az állatos hasonlatot a megszólalóra vetítjük, a nyulat aranyos, kedves teremtményként valóban elfelejthetjük. Nem az az elégtétellel fenyegetőző, poloskázós típus. De valahogy a tigris sem illik az egykori kormányfőre. Az interjúban büszkén, mondhatni: ellentmondást nem tűrően sorolta tizenhat évnyi országlásuk eredményeit. Ám ha azok annyira fényesen világítanak, miért nem vakította el velük érveket érvekkel, tényeket tényekkel ütköztető vitában lenézett kihívóját? Akire ehelyett ráküldte roppant gépezetét, az elmúlt két évben milliárdokat költve a lejáratására; a nyílt küzdelmet kerülő, sunyi állat volna a tigris?
A harcmodor ellenzékbe szorulva sem változott. Orbán Viktor nem ül be a parlamentbe, nem kíséri el bukott kormánya minisztereit az átadás-átvétel kínos ceremóniájára (ahol Pintér Sándor majdnem örökös belügyminiszter volt az, aki ha nem is tigrisként, de férfiasan nézett a győztesek szemébe). Miféle hadvezér, vezető az, aki magára hagyja az övéit a nehéz pillanatokban, a túlerővel folytatott csatákban? Aki semmi értelmeset, érvényeset nem képes mondani arról, hogy mégis hogyan vezette neki a betonfalnak a politikai közösségét, amelyet bosszantó, de immár komikus módon nevez „nemzeti oldalnak”.
A nyilaskás jobbszélen portyázó Fidesz-elnök eszmefuttatásai, harcias szavai már a párt holdudvarában sem találkoznak osztatlan egyetértéssel. Talán lassan onnan nézve is egyre nehezebb nem észrevenni, hogy a király meztelen. Aki nem védelmet nyújt vert közösségének – illetve az elszámoltatástól okkal megriadt „nyulak” társaságának –, hanem őket emeli újfent pajzsként maga elé. Mintha a Fidesz a szavazóival továbbra is csupán az orbáni hatalom és vagyon védelmére hivatott intézmény volna.
Orbán Viktor nagy győzelmet ígért április 12-ére, így az ellenfél ehelyett érkezett kétharmados diadala nem egyszerűen varázstalanította. Nem biztos, hogy ő és a környezete felfogta: a király immár védtelen.
Bömbölhet távol a csatamezőtől, ahogy a torkán kifér; csak egy papírtigris.
