Mintha egy másik országban élne, Sulyok Tamás nem érti, hogy mi történik körülötte. E másik országban a miniszterelnök kijelentését, hogy a jelenlegi köztársasági elnök alkalmatlan és méltatlan a magyar nemzet egységének megtestesítésére, Sulyok úgy fordítja le, hogy „komoly politikai igény jelent meg a köztársasági elnök alkotmányos funkciójának újraértelmezésére”.
Nem érti, hogy a személyét érő kritika nem az elnöki intézmény átalakítására, hanem közvetlenül ellene irányul. Nem érti, hogy az államfő nem pusztán egy csavar a közjogi gépezetben, hanem annak egyik legfontosabb aktora, s hallgatásával vagy megszólalásával maga is alakítja közéletet; Török Gábor szavaival, nem érti, hogy „a köztársasági elnöki pozíció nem csupán közjogi, de politikai tartalommal is bír”. Nem érti, miért kell(ett volna) megszólalnia a magyar társadalmat alapjaiban érintő ügyekről: a gyermekvédelmi botránytól és a több évig tartó különleges jogrendtől kezdve Orbán „poloskázós” beszédén át az általa aláírt három alaptörvény-módosításig. Nem érti, hogy a jogállami normákat – melyek védelmét az Indexnek adott hétfői interjújában külön is kiemelte – súlyosan sérti, ha lehetőség van a magyar állampolgárság „felfüggesztésére”, ha nem egyenrangúként kezelik a nem heteroszexuális állampolgárokat, ha betilthatóvá teszik a Pride-ot. Vagyis éppen azt nem érti, pedig nyolc évig volt az Alkotmánybíróság elnöke, hogy megnyilvánulásaival, illetve azok hiányával saját maga járatta le a köztársasági elnök intézményét. Persze azt sem értette, és „nemtelen” politikai támadásnak tekintette, amikor számon kérték rajta, hogy az édesapjáról szóló, általa terjesztett „családi legendáriumot” a történelmi tények elé helyezte.
Sulyok Tamás, nem érti, miért kellene lemondania. Épp emiatt kellene minél hamarabb távoznia.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2026. május 19-én.
