Rónay Tamás: Csapdahelyzet

Nehammernek tudnia kellett, kit hív meg. Egy olyan politikust, aki számos alkalommal megsértette a demokratikus alapértékeket, megszámlálhatatlan alkalommal szembe ment az Európai Unióval, nyíltan az orosz álláspontot képviseli a háború kapcsán...

Balassa Tamás: Heti abszurd: Fajsansz, avagy amit elbír a fajansz

Az egykori liberális, ám ma már csak a „magafajtájáért” ügyködő, váratlanul valódi veszéllyel szembetalálkozó kormányfő megpróbálta értelmezni a kor kihívásait. Így sikerült. Kocsmai genderezése uszítássá, a fajok nemkívánatos keveredéséről szóló fejtegetése rasszizmussá fajult

Szegő Péter: A NER még fejlődhet

Kr. előtt 480-ban egy tengeri vihar lerombolt egy hidat és súlyosan megrongált egy másikat Hellészpontoszon, súlyosan megnehezítve Xerxész perzsa király „görögországi” hadjáratát. Xerxész a két híd tervezőjét kivégeztette, a tengert pedig megkorbácsoltatta.

Szent-Iványi István: Haláltánc

A hajó részeg kapitánya a rummal leitatott matrózok üdvrivalgása közepette már az utolsó köteleket vagdalja, amelyek a nyugati parthoz kötnek minket, és most az sem érdekli őket, hogy a hajó víz- és élelmiszerkészlete kifogyott...

Zöldi László: Tépkelődés

Most azonban már megnevezve a Bács-Kiskun megyei művelődési központ igazgatóját elismertem, hogy a cikkbéli állítással ellentétben esténként nem tépte ki az őt bosszantó beírásokat. Ollóval vágta ki.

Lakatos Péter: A túlzott elköteleződés ára

Az RMDSZ nem szíve csücske Klaus Iohannis államfőnek, aki jobban szeretné kormányon kívül látni az alakulatot, esetleg parlamenti együttműködést képzelhet el vele. Ezért szólította fel színvallásra Kelemen Hunort és miniszter társait.

Föld S. Péter: Tűzijáték-ellenes háttéhatalom

1848-ban találkoztam először Soros Györggyel. Akkor még nem úgy hívták, és mint utóbb kiderült, nem is ő volt. Utána még többször összefutottunk, először a kiegyezéskor, 1867-ben, majd a Tanácsköztársaság idején, 1919-ben. Hogy ez nem lehet?

Szász János: Ezt olvastam 49

Egyes énekeiről Byron azt mondta, hogy a gin ihlette őket – és a Don Juan lényegében nem is más, mint egy kétségbeesetten nyugtalan, rossz közérzetű ember monológja, aki nem tudja, mi baja és mit kellene kezdenie magával.