VÉLEM ÉN

Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin magyar hangja Európában Orbán Viktor. Ő viszi a hírt a pápának Rómába, hogy mikor, hogyan és miképpen lesz ezután. Mintha ő lenne minden titokok tudója. Ha Putyin atombombát mond, akkor Orbán is atombombát mond.

Margot szívét piros krétával rajzolta rá a kocsma falára, egy verset írt bele, majd körbedobálta késsel és füttyentve intett: ide, ide, vagányok, lássam milyen pofát vágtok a cirkuszos szerelemhez? Részeg pap kacagott fel mögötte...

Nyilvánvaló, hogy egy sakkvilágbajnoki kopjatörés is jogot tarthat akkora megbecsülésre, mint egy világbajnoki ökölvívó-mérkőzés, méltányos, ha a sakkvilágbajnokság hőseit is érdemükhöz illően jutalmazzák.

A posta engem, úgy látszik, nem szeret eléggé. Nem is látok ebben semmi kivetnivalót. Csak elfog az irigység, valahányszor megpillantom valamelyik ismerősöm zsebében a lapomat. Amely nekem még nincs meg – mert előfizető vagyok.

Ebben a legmodernebb korban a békés egymás mellett élés, Helsinki eszméje csak egy túlhaladott kor politikatörténelmi emléke volna? Napjainkban különösképpen nem lehetne, nem lehet kérdés: Európa és a világ jövője csak a békés együttélés lehet!

Nem lett sem szellemi vezére egy erős szélsőjobboldali frakciónak az Európai Parlamentben, sem küldetéstudatos mágusa Kelet-Közép-Európának. A visegrádi négyeket lassan ledolgozta visegrádi egyekké. Éppen most, az összekapaszkodást igénylő válságok idején. Sokba kerül még. Főleg nekünk.

Egy-egy vadászati trófea felmutatásán – megszerzésén – és némi pénz szabad elköltésén túl nem nagyon mutatta magát a nyilvánosság előtt; csak a parlamenti, Orbánra függesztett tekintete és az odaadó ábrázata jelenik meg a szemünk előtt, ha a neve szóba kerül.

Az is igaz, hogy láttuk már a járvány idején is, amikor a gazdaságmentésből oligarcha-kitömés lett: a legszebb példa Mészáros Lőrincé, aki úgy kapott milliárdos segítséget a közösből, hogy közben a hotelei a dolgozók felét elküldték.

– Lujza! Mondtam már, nem pálmafa, hanem mesterséges sziget a Perzsa-öbölben. Azért van ott, mert vett egy ingatlant. – Nem értem, Jenő, miért vesz meg valaki egy ilyen tákolmányt. – Befektetés, Lujza. – Nyilván ilyen szörnyű lakásokat ingyen adnak, Jenő.

– Ez nem nevelés kérdése, genetikai hiba. Elfogadnám, hiszen a gyermekem… – Megőrülnék. Nem tűrném. Nálunk a családban senki nem volt ilyen! Nem is lehet, mert tűzzel-vassal küzdenék ellene.  Ez kizárt!