VÉLEM ÉN

Méltatlankodom, ha egy pesti véleményformáló lemegy a tőle északra fekvő Komáromba, Salgótarjánba, Egerbe, Miskolcra. Vagy éppen a még náluk is északabbra lévő Nyírtassra, ahol a budapesti főpolgármester bejelentette igényét az ország vezetésére.

Azóta boldog- boldogtalan megnyilatkozik a nyelvtudás kérdésében, és szabad szemmel láthatóan ebben a tudományosnak tűnő megosztásban is mély árkok választják el egymástól a magyarság egységesnek kívánt tömbjét. Krebsz János írása

Olvastam az utóbbi harminchat órában több — ma a politikai luxus kategóriájába eső — tépelődést máskülönben NER-ellenes tollforgatóknál, hogy ilyen meg amolyan meg izé. Jelzem: nem tudják, miről beszélnek.

Amikor a Liberális Internacionálé alelnöke előbb konzervatív, majd illiberális (autokrata) lett, de korábban szövetkezett az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének munkatársával, a kommunista belügyminiszter vejével, néhány ex-ügynökkel, az MSZP köztársasági elnökjelöltjével...

Semmivel sem ért egyet, mindenbe beleköt, követeli, hogy különvéleményét jegyzékbe foglalják. Közben észre sem veszi (?) a felborzolt idegeket, a visszafojtott káromkodásokat, az ajakról leolvasható idiótázást, majd lemondó legyintést… Á. H. írása

Mégis azt mondom, engedjük el ezt a „lehetőséget”. Misztikusan hangzik a karma törvénye, de a lényege igaz: minden, amit teszünk, visszahat ránk, és mindig csak azt kaphatjuk az élettől, amit már adtunk valamikor. Á. H. írása

A felvétel szünetében három lány egymásba karolva sétál a parkszerű múzeumban: akárha Kőrösfő utcáján. Külföldi, főleg angol és amerikai turisták veszik körül őket, kattannak a fényképező-, peregnek a filmezőgépek.

ha majd megtekintjük azokat a fényképeket, megmosolyogjuk talán a megilletődött rendezettséget, de az üresen mosolygó reklámfotók unalmas csillogásánál többet mond a gondjait feledő dolgos ember önmagára figyelő s magáról mégis megfeledkező arca.

Akinek van bizalmas ismerőse a könyvelosztónál, érdeklődje meg, mikor kerül piacra mondjuk hogy Sütő Andrásnak egy új könyve vagy új kiadása. De most egyetlen egyszer ne azért, hogy már első nap ott szorongjon, és megszerezze.

Beszélhetnénk az írástudók kereskedelmi felelősségéről, sőt az írástudók hintaszék-árulásáról is. De ne ítéljünk, hogy ne ítéltessünk. Aki a szöveg hatására a hintázásban látja lelki háborgásainak megoldását, és nem lel nyugalmat, csak hintaszéket: az küzdjön meg egyénileg a korszak kérdéseivel.