… a vélemény szabad!
A Le Figaro szenvedélyes vezércikkben ítéli el a Párizs közelében elkövetett tanárgyilkosságot.
A Caţavencii élclap kiváló főszerkesztője, Doru Buşcu utolsó oldali írásaiban rendszeresen felhívja a figyelmet fontos kérdésekre; szeme éles, bírálata kemény. Lényegtelen kihagyásokkal íme a lap első októberi számának a vezércikke: Dusă e vremea măreţelor curve, persze magyarul.
Fél hónappal a „mutatványszámunk” lanszírozása előtt – olvasom a magyar sajtóban, a románra már alig van idegem: idegen – veszélyes szint közelében a forint. Keddi friss hírek szeptember 22-én.
Ennek az írásnak az apropója lehetett volna akár a koronavírus-világjárvány is, bár akkor abból kellett volna kiindulni, nem a New York-i ikertornyok leomlásából.
„Egy ilyen helyzetben vajon hol ér véget a Vezér felelőssége, és vajon hol kezdődik a propagandistáé? Miféle felelősségek háríthatók rá arra a mikrofonállványra, amely büszke meggyőződésből tartja a mikrofont a Vezér szája elé?” Nehéz kérdések ezek – írja N. Kósa Judit a Népszava véleményrovatában, abból az alkalomból, hogy október elseje a nürnbergi per lezárásának évfordulója.
Kicsoda a SRI Akadémiáján mesterizett Adrian Ionel, az Unifarm állami gyógyszerforgalmazó vállalat volt vezérigazgatója, aki a DNA szerint képes volt a koronavírus-járvány idején is lopni a páciensektől?