VÉLEM ÉN

Ha nem hidaljuk át a gazdagok és a szegények között tátongó szakadékot világszerte, akkor egy olyan világot hozunk létre magunknak, amelyben nyolcmilliárdan élünk feszültségben, bizalmatlanságban, válságok és konfliktusok közepette.

A város határában segítséget kellett kérnie, mert nem tudta, hogy hol van a megyei pártbizottság épülete. Ekkoriban fejtegette egyik munkatársa, hogy a 16 ezer MSZMP-tag közül mintegy tízezren lépnek majd át az MSZP-be.

Kevesen tudják, hogy amikor Orbánék először jutottak hatalomra, a váratlan győzelmet azzal erősítették meg, hogy 1998 augusztusában-szeptemberében a miniszterekből és államtitkárokból, többnyire harmincas férfiakból focicsapatot alapítottak.

Hétfőn Zöldi László szerkesztő, publicista, médiatanár állított össze Médianaplója legutóbbi írásaiból egy sorozatot, kedden, tegnap pedig az Új Hét szerkesztőségét érte a megtiszteltetés, hogy cikkválogatással „mutatkozzék be".

Üzbegisztánban szívesen látják a magyar vállalatokat, Orbán Viktor közbenjárása nyomán a türk államokkal együtt aszálymegelőzési intézetet hozunk létre, és külügyminiszterünknek köszönhetően elmélyült Magyarország és a Maldív-szigetek barátsága.

Vajon örökké sikerülhet-e ügyeskedve egyszerre kint is és bent is lenni, elfogadni a hatalmas támogatást és elítélni azt, aki adja? Vajon a végtelenségig tolerálja-e az Európai Unió, hogy Orbán Viktor egyszerre legyen tagja és ellensége az Uniónak?

Azért küldik el, mert hajlandó volt elüldözni az ország legjobb egyetemét? Ugyan. Vagy azért, mert szétverette az akadémiai kutatóintézeteket? Dehogy. Vagy mert a világ szégyenére még mindig az orosz atomerőmű felépítését nyomják? Nem, nem.

A híres-nevezetes Hatvanpusztán – a fotókon jól látni – az impozáns Orbán-uradalom mellé valóságos napelempark létesült. Öröm megtudni, hogy gazdája mennyire fontosnak tartotta még idejében a megújuló energia telepítését...

Az évenkénti két óraátállítás vagy nem átállítás ezen nem fog változtatni, továbbra is mesterséges időben fogunk élni. Reménykedjünk, belső óránk elég rugalmas ahhoz, hogy a „Homo sapiens” újabb és újabb cselekedeteit tolerálja.

Egy hosszú hétvége esetén így a küldeményt a címzett akár egy hét múlva kaphatja csak kézhez. Az indoklás szerint azért nincs szükség a gyorsaságra, mivel az emberek amúgy is ritkán küldenek levelet, elsőbbségit pedig még ritkábban.