VÉLEM ÉN

Hát ez van. Rosszulesne kimondani, hogy nem úgy lett, ahogyan akartuk. Generációm java és színe is, elment, az évek során az országból. S ha itt maradtak egy páran, akkor is elmentek páran… Egy osztálytalálkozót egyszerűbb megszervezni Budapesten.

Matolcsy jegybankelnökként arról beszélt, hogy gazdaságilag az egyik legsérülékenyebb országban él. Ami a forint sebezhetősége idején óriási kockázatnak, rendkívül veszélyes gondolatnak tűnik. Ezzel iszonyú nehéz helyzetbe került Orbán Viktor is. 

Zenéje élni fog, amíg ember lesz a Földön. Talán mert a magyarság lelkének egy-egy darabkáját varázsolta kottafejeibe a Háry Jánostól és a Székelyfonótól a Fölszállott a páván és a Galántai táncokon át a Psalmus Hungaricusig, vagy akár a Kállai kettősig.

Fontos tovább a mindenkori Egy az Egység, a másképp vélekedők az ellenség, vagyis már megint ott vagyunk, hogy aki nincs velünk, az ellenünk van. Az ellenséget persze külföldről pénzelik, Így volt ez az 1956-os forradalom leverése után.

Az persze csak nálunk számít megrendítőnek, ha a monetáris politika irányítója nyilvánosan megállapítja, amit egy elsőéves közgazdász, vagy csak egy tájékozottabb hírfogyasztó már régen lát: ez a gazdaságpolitika a szakadékba vezet...

A rendszert nem toldozni-foldozni kell, hanem leváltani, hogy mindannyian, kamionosok és orvosok, egyetemi oktatók és rendőrök, tanárok, diákok és szülők békében, gyűlölködéstől mentes országban élhessünk, reményben és valódi esélyekkel!

Ez a világidegen személyiség, ez a szélső magányra ítélt, extrém alkat, a közölhetetlenség szélén lakozó érzelmeivel egyszer csak – csodálatosképpen – százmilliók közérzetének kimondója lett. (Egy elemzésből)

A Moszkvától Budapestig virágzó szisztéma lényege, hogy az autokratának nem kell strapálnia magát felelős vagy jól kormányzással, csak arra kell figyelnie, hogy a ellenfeleket folyamatosan a lehető legdurvább rágalmakkal lejárassa...

Visszatérve a rockoperabeli Gizellára: az unható politikával szemben alternatívát jelent-e a kisbaba nemzése? Egyszer talán eljő a normális állapot, amikor ez a kettő nem egymás ellentéte lesz. De ezt már csak e kisbabák utódai fogják megteremteni.

A Nyugat-alapító Ignotus Hugó fia, József Attila barátja és szerkesztőtársa nem volt ilyen szerencsés: 1937 kora nyarán pofozkodásba keveredett az Esti Kurir szerkesztőségében őt számonkérés céljából fölkereső „szittyákkal”. Ez tette Ignotust országosan is ismertté...