Varga Juditunk megint veszi a kis utazótáskáját, és elindul Brüsszelbe, hogy ott boszorkányként üldözzék őt. Nem nyegléskedünk és viccelődünk miniszteres miasszonyunk kárára és a saját gyönyörűségünkre, kizárólag az ő saját bejáratú agymacskáját használjuk közlésünkhöz. Tudjuk ugyanis mindannyian, hogy Brüsszelben ez folyik, üldözik a fémorrú hölgyeket, amivel sem azt állítjuk, hogy Orbán prímásának vasból volna a kis nózija, csak belehelyezkedtünk miniszteres miasszonyunk egészen furcsa világába. Egyszóval elindul tárgyalni a drága az Erasmus pénzekről, mert nem érti, miért nem kapja meg nem az ország, nem a diákok, hanem a Fidesz, s vele együtt saját maga is.
Miféle emberek ezek? – tette fel a költői és elsődlegesen uszító kérdést Varga főnöke és egyetlen öröme, Orbán Viktor, s egyben párás szemekkel utalt arra, hogy neki is van gyereke, mint a mimagyarok közül mindenkinek, akiken ez a Brüsszel nem győz bosszút állni. Orbán annyira hüppögött zavarodott uszításában, hogy láttuk ám, midőn Brüsszel a magyari kisdedeket nadrágszíjjal bosszulja meg, ott hever az összes magyari csimota Brüsszel göcsörtös térdén, és állja rajtuk a bosszút szakadatlan, miközben a magyari gyermekek sivalkodnak az ő gyötrelmükben. De azt se feledjük, hogy mindezek előtt ez a Brüsszel mind átoperálta a kisdedeket, ezért nem tudja egyik sem már, hogy fiú-e vagy pediglen kisleány.
No most, Brüsszel már nagyon régen jelezte, hogy nem tetszik neki, ha az egyetemek kuratóriumában fideszes miniszterek ülnek, leírta ezt papírra a kormánynak, amelynek tagjai azok a fideszes miniszterek, akik benne ülnek a kuratóriumban, mint például Varga Judit miasszonyunk önmaga is. Navracsicsot se feledjük, mert ő egy másik géppel indul megkérdezni a bajok okát, amit leírtak nekik, és ő is ilyen kuratóriumban ücsörgő fideszes pofa. Ennek ellenére a helyzetet legalább annyira nem érti, mint Varga a jogállamot. Ha Brüsszel volnék, meg is kérdezném, tudnak-e olvasni, mert ha nem, le is rajzolhatom a bajokat. Szóval megint megy a kavarás ezerrel, a diákok pedig lesnek ki a kis fejükből.
Azt kérdik, hogy akkor most mi van, majd elmennek a tíz fokos terembe vizsgázni, ahogyan gondoskodik róluk a kormányunk, mint egész népünkről is teljes szívéből. Az volna a delikát, ami azonban megtörténni nem fog, hogy mikor és midőn Varga miasszonyunk fölteszi a kérdést Brüsszelnek a bajokról, hogy mik volnának azok, Brüsszel kinyújtaná bütykös mutatóujját, és rámutatna – talán meg is bökné kicsit őt -, hogy hát, épp maga kisnaccsád, de Brüsszel ilyet tenni nem fog. Mint ahogyan a másik géppel érkező Navracsiccsal sem tesz ilyet, pedig épp így lennének egészen világosak a dolgok, főleg, ha ez a rámutatás OV doktorminiszter tekintetes urunkkal is megtörténnék. (Vagy inkább méltóságos.)
A dolgok magunk közt szólván ilyen egyszerűek, de olyan organizmusokkal nehéz akármit is kezdeni, akik a bűnt magukban hordozzák, vagy épp ők a bűn maga, s talán éppen ezért nincs ahhoz eszük vagy jellemük, hogy eltakarodjanak. Nem a posztjukból és így az életünkből, hanem még a nyüves kuratóriumokból sem. Ilyképp magának Orbán Viktornak a szájával, de egészen más hangsúllyal és érdeklődéssel tesszük fel a kérdést magunk is vonatkoztatván hőseinkre és az összes haverjukra illetve szektatagra, hogy hát miféle emberek ezek. Választ nem kapunk, de nem is várunk, hiszen tudjuk mi azt már régről, a bizonyítványa mind az összesnek megszületett, csak még nem volt mód a markukba nyomni.
De majd. És aztán. Addig is azonban élvezzük az előadást, amit érkezésünk van élvezni vagy káromkodni rajta gusztus szerint. Egyébként ott tartunk, Brüsszelnek egy évtized után megjővén
az esze, hogy a rendszer lebontása nélkül a követelményeknek már megfelelni nem lehet, ezért megy az időhúzás ezerrel, kijelentve azt, ha nem jön a diákokra szánt pénz, azt a magyar állam kifizeti. Azaz te, én nyájasom, mint ahogyan a nemzet vejének lámpabizniszét és Mészáros – illetve a többi – egész, tetemes vagyonát. Ehhez képest az, hogy Varga miasszonyunk elbábozza itt nekünk az értetlent Navracsiccsal együtt, csak árnykép a barlang falán, életünk gyötrelme máshol van, és nem a szívünk belseje az. Ezt bízvást elhiheted.

Címkép: Varga Judit és a főnök

Forrás: Újnépszabadság