VÉLEM ÉN

Ha az volt a cél, hogy Orbán Viktor otthonosan érezze magát, mintha újra az előző parancsuralmi rendszerben élnénk, ahol állami árak és központi tervgazdálkodás okozta hiánygazdálkodás folyt, akkor ezt a célt hamarosan sikerül elérni.

Dmitrij Medvegyev, az orosz biztonsági tanács alelnöke figyelmeztetette nemrég a nyugati országokat, hogy Oroszországnak van a világon a legnagyobb nukleáris arzenálja, amelyet kész bevetni, ha bárki fenyegeti az érdekeit.

Az, hogy egyre kevesebben járnak templomba fordított arányban áll azzal, amekkora pénzzel az állam hizlalja őket. A püspök szerencsétlen körülménynek nevezi a történteket. Hogy ez pontosan mit jelent, nem fejti ki részletesen. Pedig ideje volna. 

A mórok megtették a kötelességüket, a mórok mehetnek a negyeddöntőbe, Portugália válogatottja akadályozhatja meg őket abban, hogy onnan is továbbjussanak. Az már keményebb meccs lesz, Ramosék állnak az útjukban...

Megmásítja a múltat, elhazudja a jelent, ellopja a jövőt. De van más is, ami legalább ennyire fontos. Jelesül az, hogy Magyarország miniszterelnöke utálja az Európai Uniót. Nem tárgyalni jár Brüsszelbe, hanem hadakozni. Nem megegyezni akar, hanem ellenkezni.

"Tűrni tehetetlenül, hogy hogy züllesztik ennek a tehetséges országnak az elméit, hogy sorvasztják itt el az értelmet, a humort, a szellemet. Mikor heverjük ki azt a kárt, amit ennek a nemzetnek a fejében és a lelkében tettek.”

De akkor mit csináljak? Aztán mentőötletem támadt: a tenger. Elutaznék Franciaországba, valahol délen felszállnék egy hajóra, és útközben beleugranék a vízbe, de éjszaka, hogy ne vegyenek észre. Nehogy kimentsenek.

A kormány semmiféle többlet-kiadást nem kíván vállalni sem a hajléktalanok, sem például a megszorító szociális intézkedések által érintett idősek és betegek többletterheinek csökkentésére. Mindezt rendkívül logikusan fejtette ki.

A spanyol polgárháborúban Emilio Mola tábornok közeledett a fővároshoz, és azt találta mondani, hogy „Négy hadoszlopunk Madrid felé tart, az ötödik bent van.” Az ötödik hadoszlop azóta karriert csinált a világsajtóban.

A gusztustalan csetepaté nemzette tehát a frenetikus értesülést, semmi más. Bejárja az egész sajtót, száll lapról-lapra. Közben napról-napra nő a sár, sajnos nem csak a közéletben, hanem a mindennapok bekötőútjain is.