VÉLEM ÉN

Tehetetlenségünkben levelezni kezdtünk, szerkesztőileg. Nem mulasztva el megjegyezni, hogy lázaskák is vagyunk, úgyhogy a kedves szerzők szíveskedjenek kíméletes stílusban és tökéletes helyesírással megírt opuszokat beküldeni.

A baj nem a szankciós politika, hanem Putyin miatt nő. Ha nem indított volna háborút Ukrajna ellen, ha nem ragaszkodna újabb és újabb területek elfoglalásához vagy megtartásához, ha nem állítaná le a földgázszállításokat Európába, nem alakult volna ki ilyen válságos helyzet.

A kétigenes népszavazás óta gyönge a köztársasági elnökség intézménye, az államfőnek nem föltétlenül az a dolga, hogy motorizálja (automatizálja, gépesítse, lendületbe hozza, mechanizálja) a törvényalkotást, hanem hogy lassítsa.

Eddig is tarthatatlan volt, hogy plázákat, sportcsarnokokat, uszodákat és hangárokat fűtöttünk közösségi megfontolásokkal, miközben a faluvégen lakásában megfagyott a magára hagyott öregember, mert rosszul döntött az enni vagy melegedni kérdésben.

Gelencsér Ferenc magyarázkodásba kezdett, és tagadta a foglalt szavak gyakorlatát. Holott magára adó közéleti személyiség nem kísérletezik az élettér, a talajgyökér, a végső megoldás (Endlösung) vagy a Szálasi-féle kitartás átértelmezésével.

Igazi lúzernek kell lenni, hogy ebben a belterjes világban valaki ne találjon egy-két „baráti” céget, amely elindul egy eljárásban, persze szigorúan a „megbeszélt” feltételekkel. Persze, tudom, hogy ez kartell, azaz bűncselekmény. Már ha bebizonyítják.

Az a remény, hogy a félperiférián kerengő világunk közelebb kerülhet a gazdag centrumhoz, messzibbnek tűnik, mint valaha. A magyar GDP a legfejlettebb nyugat-európai országokénak ma is alig több mint a fele, éppen úgy, mint száz évvel ezelőtt.

Nyolc esztendővel a Putyin-Orbán paktum szignózása és az orosz kapcsolatot radikálisan átértékelő ukrajnai háború kitörése után nincs olyan autentikusnak elfogadott irányító, aki a nevét/arcát adná ehhez a kalandhoz.