VÉLEM ÉN

Legközelebb a kormányfő a Frontex minősítése helyett megkérhetné szerb barátját arra, ne engedje az EU-ba tömegesen a menekülteket, s ugyan, Belgrád hangolja már össze vízumpolitikáját az Európai Unióéval.

Lili nem maradt csendben, használta a hangját, kiállt az oktatásért, a jövőért azokkal szemben, akik csendre akarták inteni. Kiállt azokkal szemben, akik azt akarják elérni, hogy féljünk használni a hangunkat!

Anyám néha kölcsönadott Marika néninek. Aki fürdőszobában, igazi fürdőkádban szappanozott, és a könnye potyogott a vízbe. Tudtom, vagy legalábbis sejtettem, hogy ilyenkor két otthon hagyott kislányára gondol.

A magyar miniszterelnök az olcsó orosz gáz ígérete mellett azzal az állítással nyerte meg az idei választást, hogy „a baloldal háborút akar, Gyurcsányék háborúba vinnék a fiainkat”, ezzel szemben ő, azaz Orbán Viktor semmi mást nem szeretne, csak békét.

2023 június 16-ig, az első Koszovó-Románia mérkőzés időpontjáig lehet tanakodni a megoldáson. Nem várható gyors döntés, annál is inkább, mert az egyezség szerint jövő év májusában kormányfőcsere lesz. Nicolae Ciucă szívesen testálja majdani utódjára a döntés jogát.

Mert így továbbra is titokban lehet tartani, mennyiért vettük az orosz gázt? Vagy mert így lehetővé tesszük, hogy az oroszok magyar pénzből finanszírozzák az agressziót?Kinek jó, ha mi drágábban vesszük a gázt, mint Európa többi része? A választ nyilván sejtjük...

Sikerült elérni, hogy az erdélyi magyarság kettős állampolgárságú része április 3-án az Orbán-kormányra szavazott. Azon lepődtem volna meg, ha az országgyűlési választás után a magyar kormány nem kezdett volna profiltisztításba Erdélyben is.

Ez a hol miniszterként, hol református püspökként szemforgató alak most azzal a vigasszal hozakodott elő, hogy nem kizárólag az anyagi jóléten múlik az ember boldogsága, s igaz, hogy újból szerényebben fogunk élni, de ez jót tehet nekünk is, a világnak is.

Az Orbán-kabinet szakpolitikai dilettantizmusának és szociális érzéketlenségének következtében a lakosság elégedetlensége adott, csak épp nincs olyan formáció parlamenten kívül sem, belül sem, mely azt becsatornázhatná.

Ekkor ötlött fel, hogy a rendszerváltás óta gyűjtött házi archívumban érdemes volna utánanézni, vajon Kossuth Lajos milyen szerepet játszott a nyilvánosság fórumain. A keresőbe beírtam a vezetéknevét, és érdekes számok jöttek ki.