VÉLEM ÉN

Amit biztosan tudunk itt és most, hogy ujjunk tapintására soványodik egyre a pénztárcánk, dagad a villany- és gázszámlánk, és nem csak az erdőt nem látjuk, de azt a fát sem, mellyel rosszkedvünk telén begyújthatnánk a kályhába.

Némi túlzással Amerikában olyan – demokratikusnak aligha nevezhető – gyakorlat kezd kifejlődni, ahol a politikusok válogatják meg választóikat, nem pedig fordítva. Ez egy önmagát erősítő folyamat...

„Csak” a 17. éve hívják Orbán Viktornak a miniszterelnököt, de olyan politikai alternatívával sem találkozott még élőben, élesben a népesség, amelyik gazdasági katasztrófa nélkül tudná orvosolni a felhalmozott igazságtalanságokat.

Ha a dolgok jó oldalát nézzük, ebben az esetben nyilván semmi akadálya nem lesz a tanárok és az egészségügyi szakdolgozók béremelésének, aminek elmaradását a kormány idáig Brüsszelre kente. Más kérdés, hogy ez hazugság volt...

Ha hihetünk Dan Dragoş Drăgan államtitkárnak, Románia példát mutatna szolidaritásból, viszont egy ilyen döntés után alighanem megerősödnének a szuveranista-populista politikai erők, akár a 2024-es választások eredményét is kérdésessé téve.

Az egész világon nagy a kereslet a hősök és szentek iránt, mert a szenvedélyek piacán unalmas lenne életünk, az irodalomnak sem lenne témája. Pedig a lényeget tekintve nagy baj, hogy egyáltalán szükség van hősökre és szentekre.

Egyszerűen csak tudja, teljesen mindegy, mit mond, egy hazugsággyáros apparátus áll mögötte, amelyik nagyüzemi módra majd megmagyarázza, lehazudja, megmásítja a dolgokat. És leginkább, van közönség, amelyik imádja ezeket a hazugságokat.

Ők lesznek a kegyelmes uramék sofőrjei, testőrei, felszolgálói, autóajtó-nyitogatói és milliókat érő sáros csizmáik tisztára pucolói. Szóval Kötcsén évről évre aggódva van, de nagyon. Úri muri. Rokonok. Kivilágos kivirradtig.

Ha nem érzelemmel közelítjük meg Ungár Péter lépéseit, egy anyagilag jól eleresztett, vérbeli politikus képe rajzolódik ki előttünk. A legutóbbi években felépítette önmagát, most leépíti a felépítés általa finanszírozott eszközrendszerét.

A hagyomány szerint a Püthia azt felelte, hogy senki nem kerülheti el a rámért végzetet, még egy isten sem”, s Kroiszosznak újabb kérdést kellett volna korábban föltenni arról, hogy kinek a birodalma fog megdőlni.