VÉLEM ÉN

Telik viszont Erdélyből – mint hallom – államköltségen áttelepíteni a majdan a Fideszre szavazó hálás magyarokat, de oláh- lovári cigányokat is, az anyaföldre. Jut pénz őket házakkal, lakásokkal kistafírozni, fontos állásokban elhelyezni.

Stoltenberg főtitkár mégis talált megoldást arra, hogy az ukrán külügyminiszterrel eszmét cserélhessenek a NATO külügyminiszterei. Egy informális vacsorát rendez Kuleba számára, ahová meghívták a NATO külügyminisztereit is.

Jó lenne, ha azt mondhatnánk, hogy ennek ugyan se értelme, se haszna nem volt, és nem is lesz, de legalább kárt se csinált. Sajnos nem mondhatjuk, mert kárt máris okozott, amit attól tartok, hogy elég nehéz lesz helyrehoznunk.

Az Orbán-kormány égette a pénzt, a győzelem után pedig becsukta az offline boltot. Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy a szórványban és más okok miatt a Székelyföldön nagyobb igény van a hagyományos sajtóra, mint a vidéki Magyarországon.

Bodor Pál szavait ajánlom az olvasók figyelmébe: „Szeretni egy közösséget kívülről is lehet - ostorozni csak belülről.” Akik közös tanítványaink közül végül is az újságírást választották, remélem, nem felejtették el a szavait. Béke soraira.  

Végezetül erről az egész együttműködésről csak annyit, hogy Orbán még ugyancsak egy évvel ezelőtt megpróbálta bevonni az akkor még névleg létező V4-eket is ebbe a vicces türk izébe. Szerintem kiröhögték.

Mire eljött az 1984-es választások ideje, meglepő módon, pillanatok alatt megalakult a Forza Italia, a Hajrá Olaszország elnevezésű populista jobboldali blokk, amelyet olyan ember irányított, akit később ugyancsak korrupciós vádak miatt fogtak perbe.

A németeknek tehát elegük van abból, hogy a felzárkóztatási pénzeket ellopja a magyar kormány. Feltételezhetjük, ha a kutatást Hollandiában készítették volna, még lesújtóbb lenne az eredmény.

Megy az üzenet a nyomdának, hogy készülhet a címlap. Most már indulhatunk Berdával Ilkovicshoz. Távozása előtt Attila kuncogva megmutatja a kalapban maradt cédulákat: valamennyire a »Szép Szó«-t írta.”

Nevezhetnénk előre megfontolt szándékkal, nagy értékre elkövetett hazaárulásnak is – de akkor mit mondjunk az M1, a Kossuth és társai sajátos, orosz érdekből a tudatos hírhamisítás határait bármikor készséggel átlépő szerkesztéspolitikájára?