VÉLEM ÉN

Senki sem magányosabb a magyar pedagógusnál és diáknál. Nem tudom, egyáltalán észrevették-e, hogy vesztettek. Nem azért, mert a kormánynak sikerült volna megtörnie az ellenállásukat. Nem ezért buktak el. Miattunk buktak el.

A Gyurcsány elleni karaktergyilkosság az MSZP és Fidesz közös műve volt. Az MSZP-nek megnyerte a választást Gyurcsány 2006-ban, majd a párt dobni akarta. Miért? Mert Gyurcsány jelezte: vele nem mehet tovább az a mutyizó tolvaj világ, amit az MSZP jelentett.

Én elviselnék egy kicsit kisebb szerencsét is, de tudom, a történelmi feladat alól nincs kibúvó. „Ó, kárhozat, hogy én születtem helyre tolni azt” - panaszkodott már Hamlet is, és mire ment vele? Ha ő született, hát ő született.

Az ársapka is magyar találmány, a horvátoknak meg hibába van eurójuk, csak néznek, mint a moziban. Szegény, szerencsétlen lesajnált páriái ők a világnak, nem csoda, ha – akárcsak az Európai Unió többi nemzete – a magyarok titkát szeretnék ellesni.

A két eset közt ég és föld a különbség: az elnök ügyvédei nagyjából 20 darab bizalmas iratot szolgáltattak be levéltárnak, míg elődjénél több mint 300 darab maradt, aminek mintegy harmadát többszöri felszólítás után kellett tőle elkobozni.

Amikor majd az elégedetlenség eléri a kritikus szintet, akkor viszont mindazok elszámoltatásával kell kezdeni a demokratikus társadalmi rendszer helyreállítását, akik ellopták az ország, az emberek pénzét.

Az is ő volt, aki azzal fenyegette a fővárosiakat, hogy patakvér fog folyni a pesti utcán, ha nem teljesítik a kisgazdák követeléseit. Mindez előrevetítette a később Orbán által kiteljesített Budapest-vidék ellentétet, amelyben a főváros bűnös és kozmopolita...

A karizmatikus vezért sokszor meggyilkolják, mint Caesart, Lincolnt vagy Gandhit, olykor kivégzik, mint Mussolinit, öngyilkos lesz, mint Hitler vagy a római korban Gracchus, hosszú száműzetésbe kényszerül, mint Napóleon vagy az egykori argentin elnök, Perón.

Publicistáik rátesznek még egy-két lapáttal, szidják a jelenlegi EU vezetés diplomatáit, vezetőit, s kárörvendően boncolgatják, hogy a szankciók fabatkát sem érnek. Mintha őket nem zavarná, hogy megfigyelhetik őket.

Amilyen gyorsan létrehozták az alapítványi egyetemekre vonatkozó szabályokat, ugyanolyan gyorsan meg is tudják változtatni. És akkor megint teljes jogú tagként vehetnek részt ezek az egyetemek is az európai felsőoktatási együttműködésben.