VÉLEM ÉN

Amikor nehezebb idők következtek, feszes vigyázzállásban várták a nehezebb időket: a totálisan átlátszó, ócska és persze időzített bombaként robbanásveszélyes alapítványosdi végső aláírási ceremóniáihoz maguk készítették oda a székeket...

Márpedig a nézők közül sokan elhitték. Még örülhettek is a happy endnek: a mocsári olajfaló nem tartozik a veszélyeztetett fajok közé, sőt életfeltételei javulnak – mondja a hang, miközben peregnek a szennyezés sokkoló és nagyon is valódi vágóképei.

Orbán annyira hüppögött zavarodott uszításában, hogy láttuk ám, midőn Brüsszel a magyari kisdedeket nadrágszíjjal bosszulja meg, ott hever az összes magyari csimota Brüsszel göcsörtös térdén, és állja rajtuk a bosszút szakadatlan...

Volt itt már minden: balos bojkott, jobbos bojkott, radikáljobb kizárása, liberális művészek kitiltása, konzervatív művészek elhallgatása. Mindenkinek van valami sérelme, mindenki meg tudja mondani, kivel nem áll szerinte szóba szalonképes ember.

Ha nem működnek a szankciók, akkor mivégre akarják kikerülni azokat az oroszok? Merthogy a jelek szerint igenis ki akarnak kerülni a nemzetközi elszigeteltségből, ami például azzal is jár, hogy a sportvilágban sem kívánatos a jelenlétük.

Hírszerkesztők nagyon helyesen soha nem engedik, hogy repülőgép-balesetek, háborús pusztítások, robbantásos merényletek áldozataival kapcsolatosan akár csak tréfás szójátékok kíséretében számoljon be az újságíró.

Eszmék híve és eszméket tagadó lázadó, az egyetemes kultúra vadóca, nyugtalan baloldali gondolkodó és a polgári méltóság, egyszersmind a polgári térfél hajlíthatatlan védnöke. Mindvégig engesztelhetetlenül...

Az átalakulás előkészítetlen és végiggondolatlan volt, nem szolgálta sem az oktatás, sem a tudomány érdekeit, az egyetlen szempont az volt, hogy azok az intézmények, amelyekhez várhatóan sok EU-s pénz áramlik, fideszes kontroll alá kerüljenek.

Eddig jobbára azzal a taktikával védték ki a nemzetközi bírálatokat, hogy alvállalkozóként bevették az üzletbe az amerikaiakat (General Electric), a németeket (Siemens) és a franciákat (Areva).

A cikkben egy sor német példa szerepel. Persze manapság azért nem olyan nehéz utánamenni az információknak, másrészt a magyar alapítványi iskolák és a német felsőoktatási intézmények egyetemi autonómiája között nagy a különbség.