VÉLEM ÉN

„A legtöbb remény ma az ortodoxokban van. Ők nem vitatkoznak, hanem hisznek. Mi protestánsok és katolikusok állandóan vitatkozunk” – tanította a köréje gyűlt külföldi újságírókat a minap Orbán Viktor, a Várhegy csúcsesze.

Noha Magyarország tagja a NATO-nak, cselekvő (?) részese az atlanti szövetségnek, mégsem képviselte a szervezet véleményét, sokkal inkább megértéssel hallgatta az orosz partnerét. Igaz, a mondat második felében elutasítja...

Semmiféle nagyzoló, piros-fehér-zöld duma, műfüves pálya, program, kormánybiztos, szankció, különadó nem változtatott azon, hogy ön- és közveszélyesen tengeti sok-sok honfitársunk a mindennapjait...

Nem volna haszontalan egy ilyen tárgyú világstatisztikát készíteni Idi Amintól Dadától, Bokassa császáról, Suharto elnöktől, Papa és Baby Doc-tól, azaz a Duvalier klántól Nicolae Ceaușescuig, dobogós helyezést érnénk el, ha nem a legfelsőt)...

Új világ ez, amelyben ezek a felületek választásokat dönthetnek el, sőt döntenek is el. Szóval ez a lángos, úgy általában a lángosok nem a folklór részeként kerülnek ki a nyilvánosság elé, ellenkezőleg: a választó befolyásolására.

A barátságunkra kérlek, hagyd már a fészkes fenébe a gyilkolászást (otthon azt nyírsz ki, akit akarsz, az a te bajod, Sztálin is így akarta túlszárnyalni Hitler rekordjait), nem látod, hogy ez a kis ukrán orosz zsidó milyen akaratos és makacs?…

Ma már az akkori, két évvel ezelőtti címzettek közül Ágoston Vilmos és Tamás Gáspár Miklós nem él. Közös volt bennük, hogy a Szövegek és körülmények (Kriterion, 1974) szerzői voltak, és hogy a végén tudták, rövid időn belül meg fognak halni.

A bucsai pap szemében, aki megmutatta nekem, hol lőtték halomra a gyülekezetének tagjait. A kijevi polgármesterében, aki megmutatta nekem a lebombázott házakat. És a beregszászi polgármester tekintetében, akivel végigjártuk a temetőt...

Orbán Krisztián szerint 2018 óta Orbán jóslatai rendre csődöt mondanak, a világban pontosan az ellenkezője történik annak, mint amit Orbán Viktor prognosztizál, azaz rossz az irányzék, s ez ma már az unióban szinte totális elszigeteltséggel jár együtt.

Közli, elképzelni sem szeretné, mi történne, ha Oroszország elveszítené a háborút. Hm. És azt szeretné elképzelni, mi történne, ha Ukrajna elveszítené a háborút? Hogyan kapna vérszemet egy nagyhatalom diktátora, akinek "bejött" az agresszió?