Szent-Iványi István: Fél lábbal már kint vagyunk

A magyar kormány is alaposan hozzájárult a lassú kisodródáshoz a héten. Szijjártó Péter Kirgizisztánban járt és kijelentette, hogy Brüsszel a veszélyt, Biskek a biztonságot jelenti a migrációban, majd itthon a magyar-orosz üzleti fórumot elnökölte...

Gellért András: Azok a csodálatos emberek

Mondjam, kié a hotel? Szerintem lényegtelen, említsük meg inkább a testvéredet, aki sikeres vállalkozást épített fel az elmúlt évtizedekben. Ő biztosan támogat téged a betegség leküzdésében. Sajnos ő is depressziós.

Bartus László: Csepeli György Bartus Lászlónak: „Halott vagy”

Magyart fenntartások nélkül, kritikátlanul kell elfogadni, tudomásul venni, semmit nem lehet megkérdőjelezni, kifogásolni, mindent le kell tagadni, és teljesen hülyének kell lenni. Ez az elvárás. Egyetemi professzoroktól is. Mert van „más”, ami mindent „felülír”.

Batka Zoltán: Víz az Úr

Az elkövetkező évtizedek legfontosabb nemzetbiztonsági kihívása lesz a szárazság leküzdése, árvíztározókkal, egykori holtágak újranyitásával, lefolyástalan területek újramocsarasításával. Szóval, ha már így belejöttek a kétkezi honmentésbe, munkára fel!

Papp Zsolt: Válság van

Ha itt tartunk, nem tudom, hogy lesz ebből választási osztogatás 2025-ben. Vagyis sejtem: újabb brutális eladósodásból, pont mint a Kádár-rendszer végén. Hiába mondta konokul az öregedő Főtitkár: „nincs válság”, meg „az elvtársak fejezzék be a laposkúszást”.

Szele Tamás: Az orosz irodalomról

A dolog nem úgy működik, hogy Zsdanov elvtárs kiadja az ukázt, miszerint „írók, alkossatok remekműveket”, és az ember leül, megiszik szto gram vodkát, na, utána még szto gramot, és fogja a pennát, aztán megírja Tatjána levelét Anyeginnek.

szig: Mi legyen a budai Várral?

Azt beszélik, hogy amennyiben O. V. lenullázza az Európai Uniót, a Várba telepítené egy új, markánsan jobboldali páneurópai szervezet központi irodáit. Mielőtt bármi történne, feltétlenül ajánlom elolvasásra Örkény István vonatkozó egypercesét...

Kuklai Katalin: Szálka a köröm alatt

Ő volt az, aki éveken át küzdött azért, hogy ne maradhasson titokban és büntetlenül az, amit a bicskei gyermekotthon igazgatója, „János bácsi" és bűntársa, K. Endre tett a gyerekekkel. Ő volt az a szakember, aki a sajtóhoz fordult, hogy megtörje a csendet.